szf

kazettát is. Néhány nappal később, 1993 áprilisának elején,
Gantenbrink elküldte nekünk az „ajtó" felfedezését megörökítő
felvétel egy másolatát.
Mi pedig eljuttattuk a szalagot a brit médiáknak.
Sok hűhó, azután semmi
Az első jelentősebb sztorit a londoni Independent közölte
1993. április 16-án:
A régészek egy korábban ismeretlen kamra bejáratára bukkantak
a legnagyobb egyiptomi piramis belsejében. Egyes
bizonyítékok alapján valószínűnek tűnik, hogy a kamra annak
a Kheopsz [Hufu] fáraónak a kincseit rejti, akinek mintegy
4500 évvel ezelőtt a piramist emelték. A kamra tartalma
szinte bizonyosan érintetlen. A bejárat egy 65 méter
hosszan meredeken emelkedő, ám csak mintegy 20 centiméter
széles, és ugyanilyen magas járat végében található...
A belga egyiptológus, Robert Bauval szerint a járat egyenesen
a Szíriusz csillagra mutat, melyet az ősi egyiptomiak
Izisz istennő reinkarnációjának tartottak. A piramis egyéb
hasonló alagútjai is égitestekre mutatnak - az Orion övére,
az alfa-Draconis csillagra, mely egykor a mai Sarkcsillag
helyén ragyogott...
Az Independent címoldalán közölt híradás valósággal felvillanyozta
a közvéleményt. Órákon belül tucatnyi riporter érkezett
a világ minden tájáról, hogy Gantenbrinkkel interjút
készíthessen, és aznap este már a brit 4-es csatorna híradója
is mélységében foglalkozott a felfedezéssel. Dr. I. E. S. Edwards
egyik ritka tévészereplése is erre a műsorra esett, és a
tudós egyik kijelentése - „az ajtó mögött talán a király egy
szobrát találjuk majd, mely egyenesen az Orion csillagképre
mered" - csak olaj volt a tűzre, noha Edwards sietett hozzátenni,
hogy „ez az egész csak feltételezés - egyelőre semmi
sem támasztja alá".
Akár feltételezés, akár sem, miután Kairó nem helyezkedett
hivatalos álláspontra a kérdésben, a médiák felhőtlen
örömünnepet ültek:
151