szf

usz Követői" - kiket a királyok listája szintén felsorol (és
akikre Manethón is utal) - valóságos történelmi személyiségek
lettek volna. Épp ellenkezőleg: teljes egyetértésben állítják,
hogy a Neterek, lévén istenek, nyilvánvalóan a vallási
fikció körébe tartoznak, a Semszu Hor pedig nem egyéb „mitikus
királyok" gyülekezeténél, akik ebből következően csakis
„mitikus királyságok" felett uralkodhattak.
A tudósok tehát feltétel nélkül elfogadják Manethón
munkájának kiragadott részleteit, elsősorban a királylistákat
(kezdve a dinasztikus királyság első uralkodójától, Ménésztől),
melyek őket igazolják, ugyanakkor elvetik ugyanennek
a feljegyzésnek minden olyan elemét, mely a korábbi, rejtélyesebb
korokra utal.
A Cambridge-őstörténet című munkájában T. E. Peet professzor
például egy csokorba gyűjt minden klasszikus egyiptomi
forrást, mely az „istenek" és „Hórusz Követőinek" kronológiájára
utal, majd az egészet egyetlen odavetett megjegyzéssel
intézi el: „Történészi szemszögből nézve persze az
egésznek nincs sok jelentősége". 12
Hasonlóképpen a fáraói államról szóló kiterjedt, Királyság
és az istenek című tanulmányában a kiváló Henri Frankfort,
a University of London preklasszikus antikvitás professzora
az alábbiakat írja „Hórusz Követőiről":
.. .úgy tűnik, hogy a „Hórusz Követői" megjelöléssel a távoli
korok királyait illették... ám ennek ellenére nem lenne
bölcs dolog, ha valóságos történelmi szereplőkként kezelnénk
őket, hiszen halálakor minden király egy lett az „azonosult
szellemek" közül... [és] egyesült azzal a ködös természetű
spirituális erővel, mely az élő királyokat és Hórusz trónusának
örököseit támogatta, immár időtlen idők óta. 13
A beavatottak
Kötelességünknek érezzük, hogy rámutassunk: az ősi egyiptomiak
korántsem így látták saját történelmüket. Nekik
eszükbe sem jutott volna megkérdőjelezni a mitikus korokat
vagy a „ködös természetű spirituális erőket". Számukra, ha
leegyszerűsítjük a dolgokat, „Hórusz Követői" és a földraj-
225