szf

kus, mind földi tartományként létezett - az égbolton az Orion
övének három csillaga határolta be, míg a földön Giza
három Nagy Piramisa. Végül, de nem utolsósorban láthattuk,
hogy a piramisok korának Egyiptomában a Duat-ot a
keleti horizonton figyelték meg, a nyári napforduló idején,
közvetlenül a hajnal beállta előtt.
A kulcsszó a „horizont" - ennek révén férkőzhetünk közelebb
a rejtélyhez, melyet a nagy Szfinx képvisel.
Földi tükörkép
A számítógépes szimuláció és némi képzelőerő segítségével
tegyünk rövid utazást i. e. 2500 korába, amikor a Piramisszövegeket
újra egybegyűjtötték, és helyezkedjünk el az asztronómus-papok
megfigyelési helyén, Héliopoliszban. Ma van
a nyári napforduló, a megfigyelés időpontja a hajnalt megelőző
pillanat, és a keleti horizont irányába tekintünk - ami
azt jelenti, hogy hátat fordítunk a gizai piramisoknak, melyek
a Nílus túlsó partján magasodnak, jó tizenkét mérföldnyire
nyugat felé.
Kelet felé tekintve magát a Duat-ot láthatjuk. S ahogy
számítógépünk újra felrajzolja az égboltot, tekintetünket a
Duat Ra-Szetauként ismert régiója vonzza magára, mely a
három piramis párja - az Orion övének három fénylő csillaga.
Megjegyezve a látottakat, nyugat és ezzel a piramisok felé
fordulunk. A távoli építmények tömegét még magába burkolja
a sötétség, de a kelő Nap első kósza fényei máris megcsillannak
a piramisok csúcskövein...
Láthatjuk tehát, hogy bizonyos tekintetben maga a gizai
nekropolisz is egyféle „horizont" - vagyis a három piramis a
három „Ra-Szetau csillag" nyugati tükörképét, visszaverődését
adja, ha a megfigyelés helyét Héliopoliszra, idejét pedig
i. e. 2500-ra, a nyári napforduló s a hajnal előtti pillanat idejére
tesszük. Talán pontosan erre utal a Szfinx mancsai közt
megbújó sztélé is, mely Gizát nemcsak az „»Első Idő« Csodálatos
Helyének" nevezi, de ugyanakkor „Héliopolisz nyugati
Horizontjának" is. 1
182