szf

1. fejezet
A horizont lakója
„A civilizált világban aligha akad
olyan, aki ne ismerné ezt a szoboralakot,
a roppant emberfejű oroszlánt,
mely kelet felől Giza piramisait
vigyázza."
Ahmed Fahry,^4 piramisok, 1961
A gigászi szoboralak, egy oroszlán testével és egy ember fejével,
egyenesen kelet felé néz Egyiptomban, a harmincadik
szélességi fok mentén. Roppant monolit, a gizai plató sziklaágyából
kifaragva - kétszáznegyven láb (hetvenhárom
méter) hosszan, a vállainál harmincnyolc láb (tizenkét méter)
szélesen, és hatvanhat láb (húsz méter) magasan -, mely
napjainkra már omladozik eróziós nyomokkal, hasadékokkal,
üregekkel, repedésekkel tarkítottam Az antik kor egyetlen
máig fennmaradt műemléke sem vetekedhet vele tekintélyben
és nagyságban, fennköltségben és titokzatosságban,
komor méltóságában és szinte hipnotikus éberségében.
O a nagy Szfinx.
Akit egykor örökkévaló szentségnek hittek.
Majd az őt istenítő civilizáció összeroppant, és a kőszoborra
varázslatos álom hullt.
Történelmi korok teltek el így; évezredek. Megváltozott
az éghajlat. Megváltoztak a kultúrák. A vallások. A nyelvek.
Még a csillagok égi helyzete is megváltozott. A kőszobor
azonban nem változott velük, és tovább őrizte a látóhatárt,
hallgatásba burkolózva.
A homok gyakorta eltemette. Koronként egy-egy jó szándékú
uralkodó elrendelte, hogy tisztítsák meg. Voltak, akik
megkísérelték visszaállítani hajdani nagyságát, és sziklából
faragott testének részeit építőkövekkel borították. Hosszú
időn át vörösre festve tornyosult a végtelen sivatag fölé.
17