szf

A fenti adatok arra indítanak bennünket, hogy vizsgáljuk
felül a „Tiszteletre Méltók" titulust, ahogyan azt a Torinói
papirusz „Hórusz Követőire" alkalmazza 9 . Vajon nem lehetséges,
hogy a hétköznapi „tiszteletre méltó" helyett zzAhu
jelző ebben a szövegkörnyezetben sokkal inkább mérhetetlenül
felvilágosult és tanult emberekre utal - akik láthatóan
valamiféle kapcsolatban állnak a csillagokkal -, azaz egy felkészült
asztronómus-filozófusokból álló elitre?
Ezt a nézetet támasztja alá az a tény is, hogy „Hórusz Követőit"
az ősi szövegekben gyakorta összekapcsolják az ősi
lények egy másik felvilágosodott és „fénylő" osztályával, kiket
„Pé Lelkeinek" és „Nehen Lelkeinek" neveznek 10 . Pé és
Nehen a valóságban is létező földrajzi helyek voltak Egyiptomban
- az előbbi északon, az utóbbi délen 11
-, ennél is érdekesebb
azonban, hogy Henri Frankfort professzor szerint
mindkét hely „lelkeit" gyakorta vonták össze egyetlen gyűjtőnév,
,JHéliopolisz Lelkei" alatt 12 , akik állítólag „a királynak
segédkeztek a mennyekbe emelkedni. Ezt a funkciót hagyományosan
Nehen és Pé Lelkei töltötték be... Egy fennmaradt
reliefen láthatjuk is Pé és Nehen lelkeit cselekvés közben,
miközben a kísérőszöveg »Héliopolisz Lelkeiként« azonosítja
őket." 13
Általánosan elfogadott, hogy a „Lélek" -Ba - kifejezés az
ősi egyiptomiak szemében csillagászati attribútumokkal is
bírt, utalva a Dwűí-ban elnyerhető örök életre, melyre minden
fáraó vágyakozott. Ráadásul, ahogyan arra Frankfort
helyesen rámutat, a Piramisszövegek is definiálják Pé és Nehen
- s ezáltal Héliopolisz - „Lelkeinek" domináns szerepét
abban, hogy a fáraó halála után kellő „felkészültséggel" vághasson
neki az égboltnak, és megtalálja útját Ozirisz égi Királyságába
14 . Mindez egyezik azzal, amit mostanra megtudtunk
Edfu Bölcseiről és „Hórusz Követőiről", akik mindketten
illeszkedtek egy ősi héliopoliszi templomépítő „testvériség"
koncepciójába, mely felkészítette és beavatta a Hóruszkirályok
egymást követő generációit, hogy ezáltal biztosíthassa
a továbbélését („feltámadását") az „istenek hajdani
világának" 15 .
244