szf

portként) az egyiptomi szövegben. Ahogy azt Sagan megjegyzi:
A kartus volt a kulcs... mintha Egyiptom fáraói szándékosan
bekarikázták volna a nevüket, hogy megkönnyítsék a két
évezreddel későbbi egyiptológusok munkáját... Mekkora
élvezet lehetett [Champollion számára] megnyitni ezt az
egyirányú kommunikációs csatornát egy másik civilizációval;
lehetővé tenni egy kultúrának, mely évezredeken át némaságra
volt kárhoztatva, hogy beszéljen történelméről,
mágiájáról, orvoslásáról, vallásáról, politikájáról és filozófiájáról.
2
Sagan professzor ezután nagyon találó párhuzamot von jelenkori
érdeklődési területünkkel. „Napjainkban", írja:
megint ősi és egzotikus civilizációk üzeneteit kutatjuk, melyeket
ezúttal nemcsak az idő, de a tér is elrejt előlünk. Ha
rádióüzenetet veszünk egy földön kívüli civilizációtól, hogyan
is érthetnénk meg? A földön kívüli intelligencia elegáns
lesz, összetett, ellentmondásoktól mentes és mérhetetlenül idegen.
A földön kívüliek természetesen igyekeznek majd
annyira érthetően megnyilatkozni előttünk, amennyire az
lehetséges. De miként érhetik ezt el? Lennie kell egy csillagközi
Rosette-i kőnek? Meggyőződésünk, hogy minden technikára
épülő civilizációnak, különbözzék egymástól bármennyire,
létezik közös nyelve. Ez a közös nyelv pedig a tudomány
és a matematika. A természet törvényei mindenhol
ugyanazok. 3
Számunkra úgy tűnik, hogy ha Giza valóban egy roppant ősi
„üzenetet" közvetít, akkor valószínűleg szintén a tudomány
és matematika nyelvén szól hozzánk - már csak a Sagan által
említett okból is. Emellett - tekintve, hogy a továbbításról
évezredeken át (és számtalan történelmi fordulat alatt)
kellett gondoskodnia - úgy gondoljuk, hogy az üzenet megalkotója
minden valószínűség szerint a napéjegyenlőségek
precesszióját használta, mint a természet egyik törvényét,
melyről elmondható, hogy a földi idő hosszabb periódusainak
mérésére és azonosítására is alkalmas.
277