szf

Az örökség
A felvetés - hogy egyfajta láthatatlan, titkos szövetség öltött
alakot Héliopoliszban, több ezer évvel a fáraók uralkodása
előtt, megtermékenyítő erőként működve a klasszikus egyiptomi
civilizáció teremtése és felemelkedése mögött - segíthet
megmagyarázni az egyik legnagyobb misztériumot, amivel
az egyiptológiának szembe kell néznie - nevezetesen azt
a hirtelen, sőt drámai lendületet, mellyel a fáraói kultúra az
i. e. harmadik évezredben „szárnyra kapott". A független
kutató, John Anthony West, kinek a Szfinx geológiáját taglaló
formabontó könyvével az I. részben már foglalkoztunk,
különösen sikeresen ragadja meg a probléma gyökerét:
Az egyiptomi tudás valamennyi aspektusa teljesnek tűnik
már a kezdetektől fogva. A tudományok, a művészi és építészeti
technikák, a hieroglifák rendszere jóformán semmi
jelét sem mutatják „fejlődési" szakasznak; s a korai dinasztiák
vívmányait a későbbiekben nem sikerült túlszárnyalni,
sőt néha elérni sem. Ezt a figyelemre méltó tényt még az ortodox
egyiptológusok is elismerik, jóllehet az ebből fakadó
problémát rendre lekicsinylik, és sok logikus következtetés
egyszerűen szóba sem kerül.
Hogyan lehetett képes egy ilyen komplex civilizáció egyik
pillanatról a másikra felvirágozni? Nézzünk meg például
egy 1905-ös automobilt, és hasonlítsuk össze modern társával.
Gond nélkül felismerhetjük a fejlődés jeleit. Egyiptomban
azonban nem kínálkoznak ilyen párhuzamok. Minden
ugyanolyan, már a kezdetektől fogva.
A válasz erre a rejtélyre természetesen önmagától adódik,
de mert ez a logika ellene szegül a modern gondolkodás
uralkodó normáinak, „komoly" tudós csak vajmi kevésbé
veszi számításba. Az egyiptomi civilizáció nem „fejlődés"
eredménye, csupán egy korábbi kultúra örököse. 16
Vajon tényleg egy hajdani civilizáció örökségét adták tovább
a dinasztikus kor fáraóinak ezek a nagy tiszteletben álló és
titkolózó egyének - „Hórusz Követői", a Bölcsek, a Korosak
-, kiknek emléke Egyiptom legarchaikusabb tradícióit is
átjárja?
245