szf

nem osztozik) egyértelmű, hogy az egységet alkotó valamennyi
műemlék egy korszakban épült.
Igen ám, de mikor volt ez a korszak?
West eleinte így vélekedett:
Senki sem vitathatja el a tényt, hogy a múltban Egyiptomnak
radikális éghajlatváltozásokat és időszaki áradásokat
kellett elszenvednie - hol a tenger, hol (a nem is olyan távoli
múltban) a Nílus áradásai folytán. Ez utóbbiról úgy tudjuk,
hogy a legutolsó jégkorszak utáni olvadásnak volt köszönhető.
A közvélekedés ennek időpontját i. e. 15 000 környékére
teszi, bár a Nílus periodikus áradásaira jóval e dátum
után is sor került. Az utolsó nagy áradást i. e. 10 000 körűire
datáljuk. Mindebből következik, hogy ha a Szfinxen a víz
eróziós munkájának a nyomait találjuk, akkor a szobrot már
az erózióért felelős árvíz vagy árvizek előtt meg kellett alkotni...
34
A logika kétségkívül meggyőző. Csakhogy, mint azt West később
maga is készségesen elismerte, az „árvíz vagy árvizek"
nem lehettek felelősek a Szfinxen látható eróziós mintázatokért:
A problémát az okozza, hogy a Szfinxet egészen a nyakáig
elborítják az ilyen sebek. Ez legalábbis 60 láb [18 méter]
magas víztömeget jelent a Nílus egész folyóvölgyében. Nem
könnyű elképzelni ilyen mérvű áradást. Ami ennél is roszszabb,
ha az elmélet megállná a helyét, a Szfinxhez vezető
töltésűt végében meghúzódó úgynevezett halotti templom
belső mészkőtömbjein is a víz munkájának nyomai látszanának,
ami azt jelentené, hogy a víz egészen a piramisok alapjáig
felért - ami újabb legalább százlábnyi víztömeget feltételez...
35
Az áradások tehát nem kezdhették ki a Szfinxet. De akkor
mi tette?
33