szf

Dzsószer szakkarai lépcsős piramisának megépítésével vette
kezdetét (nem korábban, mint i. e. 2630-ban), majd három
„kísérleti" piramismodellt követően (egy Médumban, kettő
Dahsúrban - valamennyit Hufu atyjának, Sznofrunak tulajdonítják)
el is érte zenitjét, a technikai értelemben már-már
tökéletes Nagy Piramissal, nem korábban, mint i. e. 2551-ben
(vagyis abban az évben, hogy Hufu a trónra emelkedett).
A piramisépítés evolúciós „folyamatát" a klasszikus egyiptológia
tehát úgy láttatja, hogy a Nagy Piramis négy korábbi piramisból
fejlődött tovább 2 .
De mi van akkor, ha arról a négy piramisról kiderülne,
hogy nem korábbi, hanem éppenséggel későbbi struktúra?
Tegyük fel például, hogy objektív és kétségbevonhatatlan
archeológiai bizonyítékok támasztják alá - mondjuk egy
megbízható radiokarbon kormeghatározás -, hogy a Nagy
Piramis építési munkálatai valójában már jó 1300 évvel Hufu
születése előtt megkezdődtek, és hogy az építmény javarészben
300 éve készen állt már, amikor az uralkodó a trónra
lépett. Az ilyen bizonyíték, ha létezik, egy csapásra idejétmúlttá
tenné az ortodox egyiptológia eredetelméletét, és
vele együtt a Szakkara-Médum-Dahsúr-Giza szekvenciát is,
mivel a Nagy Piramis messze ősibbnek bizonyulna, mint legkorosabb
„őse", Dzsószer durván megformált lépcsős piramisa.
Helytálló evolúciós sorrend híján a tudósoknak még a
jelenleginél is nehezebb lenne megmagyarázni a Nagy Piramis
hihetetlen építészeti kifinomultságát és precizitását (miután
aligha lenne tartható, hogy ilyen léptékű munkára képesek
lettek volna olyan építők, akiknek korábban semmi
tapasztalata nem volt monumentális építményekkel kapcsolatban).
Érdekes módon ilyen objektív bizonyíték igenis létezik,
komoly kételyeket ébresztve a klasszikus egyiptológia sorrendjét
illetően. Ezt a bizonyítékot 1986-ban találta meg és
hozta nyilvánosságra a radiokarbon kormeghatározási projekt
Mark Lehner vezetésével (az utalást lásd a tudóssal váltott
levelekben, III. függelék). Lehner az Edgár Cayce Alapítvány
támogatásával a Nagy Piramis felépítményéből tizenöt
habarcsmintát gyűjtött, melyekre azért esett a választása,
mert a bennük található szervesanyag-töredékek a természetes
kővel ellentétben alkalmasak a radiokarbon-vizsgálatok
347