szf

* 25. Leképezve az Orion övének elhelyezkedését az i. e. 10 500.
évben, Giza három piramisa a 26 000 esztendős precessziós
ciklus egy nagy fontosságú pillanatát örökíti meg - a csillagkép
legalacsonyabb fekvését a meridiánon, amikor (Giza szélességi
fokáról nézve) az Orion 9 fok 20 perccel a horizont felett éri el
a csúcspontot (C). I. e. 2500-ban a kulminálás 45 fokos
magasságban történt (B). A mi korunkban, i. sz. 2000-ben (A)
a konstelláció megközelíti a precessziós ciklus legmagasabb
pontját - ami a meridiánon történő áthaladáskor
58 fok 6 perc.
metszi a meridiánt. Ez mindössze 8 percnyire fekszik a legmagasabb
ponttól, melyet a csillag precessziós ciklusában 58
fok 14 percnél elér (majd valamikor i. sz. 2500 körül) 10 .
Pörgessük vissza egy kicsit az idő kerekét, és szimuláljuk
most az égboltot ugyanebből a pontból, de i. e. 10 500 körül
- azaz úgy 13 000 évvel vagy egy fél precessziós ciklussal
korábban. E távoli korban azAlnitak még csak alig 9 fok 20
percnyire járt a horizont felett 11 .
Ennél lejjebb azonban sosem juthat - i. e. 10 500 jelöli a
csillag mélypontját a meridiánon (ahogyan az i. sz. 2500 jelöli
a csúcspontot). Akárcsak egy lassan mozgó karnak egy
függőleges vájatban, a csillagnak 12 960 évre van szüksége,
hogy elérje a mélypontot, majd innét újabb 12 960 évébe telik,
míg felér a csúcsra 12 .
Tökéletesen leképezve az öv csillagainak égi helyzetét a
piramisok elhelyezésével, az építők nemcsak egy adott korra
utaltak, de már-már sebészi pontossággal megjelölték egy
precessziós fél ciklus kezdetét is.
92