szf

Ezek a tárgyak - egy kőből durván megformált gömb; egy
apró kétágú horog egyfajta fémből elkészítve; és egy 12 cm
hosszú cédrusfadarab, rajta furcsa rovátkákkal 45
-1872 nyarán
hagyták el Egyiptomot, és néhány héttel később biztonságban
meg is érkeztek Angliába 46 . A következő években
több tudományos munka is foglalkozott a leletekkel, és a képeik
megjelentek az olyan népszerű magazinokban is, mint
a Nature vagy a London Graphic* 7 . Mindezek ellenére a századfordulóra
a relikviáknak nyomuk veszett 48 .
Kapcsolódások
Érdekes kapcsolatlánc léte mutatható ki az alábbiak között:
• a királynő kamrája kürtőinek és relikviáinak felfedezése;
• az Egyiptom-Kutató Társaság (EES, a brit egyiptológia
legprominensebb intézménye) megalakulása;
• a londoni University College-en a máig legnevesebb
egyiptológiai tanszék megalapítása;
• a brit szabadkőművesség.
1872-ben, míg a Dixon fivérek a Nagy Piramis feltárásával
foglalkoztak, az ismert szabadkőműves és parlamenti képviselő,
Sir James Alexander azt az indítványt terjesztette elő,
hogy hozassák Londonba az egyébként helytelenül elnevezett
Kleopátra Tűjét - azt a 200 tonnás obeliszket, melyet
eredetileg 3500 évvel ezelőtt, Héliopolisz szent városában
emeltek 49 . A projekt pénzügyi alapját egy másik szabadkőműves,
a prominens brit bőrgyógyász, Sir Erasmus Wilson
személyes vagyona vetette meg 50 , és Sir James Alexander
javaslata szerint John Dixonnak - egy újabb szabadkőművesnek
- kellett volna az obeliszket Egyiptomban előkészítenie
az utazásra. A javaslat alapján Sir Érasmus Wilson azonnal
megbízta John Dixont és testvérét, Waynmant, aki ekkor
Egyiptomban élt 51 .
Néhány évvel később ugyanez az Erasmus Wilson alapította
meg az Egyiptom-Kutató Társaságot (az EES-t), és ő
lett annak első elnöke is 52 . Ezt követően, 1883-ban Wilson és
a népszerű viktoriánus írónő, Amelia Edwards együtt alapították
meg a londoni University College egyiptológiai tan-
138