szf

10. fejezet
A Hórusz-király kutatása
„Egyiptomban... az életet örökkévalónak
tartották, és megtagadták a
halál realitását... A fáraó nem számított
halandónak, sokkal inkább istennek.
Ez az egyiptomi királyság intézményének
fundamentális alapja:
a fáraó isteni esszenciából való, újjászületett
istenség... Helytelen lenne
tehát fáraók istenítéséről vagy istenné
nyilvánításáról beszélni. A fáraó
isteni mivoltát nem egy adott pillanatban,
ceremoniális keretek közt
kiáltották ki, ahogyan azt mondjuk a
római szenátus tette a halott császár
esetében. A fáraót nem nyilvánította
senki istenné - értelemszerűen ő maga
volt az istenség megtestesülése."
Henri Frankfort, A királyság
és az istenek, 1948
„Ozirisz alakja nem kizárólag a mitológiában
jelenik meg... Halálakor
minden király Ozirisszá vált, ahogyan
életében minden király Hórusz
trónját foglalta el; ő maga volt Hórusz.
.. A kérdés, hogy Ozirisz és Hórusz.
.. vajon istenek vagy királyok-e,
az egyiptomiak számára nem mondott
semmit. Ezek az istenek az elhalt
királyok és elődjeik; ezek a királyok
pedig azok az istenek..."
Henri Frankfort, A királyság
'és az istenek 1948