szf

ki bolygónk forgástengelyére (ez az úgynevezett luniszoláris
precesszió), melynek következtében a Föld tengelye egy
nagyjából 23,4 fok sugarú kört ír le a sarokpont körül, ami
közel 26 000 esztendőig tart.
Az általános vagy teljes precesszió (ez a luniszoláris és a
planetáris precesszió összege - ez utóbbi a naprendszer többi
tagjának gravitációs hatása) a tavaszi és őszi napéjegyenlőségek
lassú, nyugati irányú mozgását eredményezi az ekliptika
mentén, évenkénti 50,3" (fokmásodperc) ütemben,
vagyis minden 71,6 évben egy 1 fokkal.
Ez azt jelenti, hogy a tavaszi napéjegyenlőség pontja viszszafelé
halad a zodiákus csillagképek között, minden 2160
esztendőben egy konstellációt tudva maga mögött. Jelenleg
a tavaszpont a Halak csillagképben áll, és mindinkább közeledik
a Vízöntő felé. A legtöbben a görög Hipparkhosznak
tulajdonítják a precesszió felfedezését, noha számos bizonyíték
támasztja alá a teóriát, miszerint a precesszió kihatásaival
az egyiptomiak is tisztában voltak. A precesszióról egy
matematikai igényű értekezés olvasható az Orion-rejtély II.
függelékében.
Nutáció:
A Föld forgástengelyének lassú precessziós köre a sarokpont
körül nem tökéletes kör alakú, hanem a periodikus megingások
következtében hullámos - a hullámzás periódusa 18,6 év,
amplitúdója nem egészen 9 fokmásodperc, ami olyan alacsony
érték, hogy a változás szabad szemmel nem is figyelhető
meg. A ludas a Hold, annak viszonylagos közelsége, illetve
változó helyzete.
A csillagfény elhajlása:
Újabb korrekciós tényező, melyet figyelembe kell venni egy
adott csillag helyzetének meghatározásakor, és amely szintén
láthatatlan szabad szemmel. A fény rendkívüli sebességének
és a Föld Nap körüli keringési sebességének köszönhetjük
(ez utóbbi mintegy 30 kilométer másodpercenként).
325