szf

térképeként fogjuk fel, jó 20 mérföldnyire déli irányban meg
kell nagyobbítanunk földi „térképünket", hogy elérkezzünk
a pontra, mely a Hyadok-Taurust (a Bikát) jelképezhetné.
Vajon tényleg csak a véletlen műve lenne, hogy két hatalmas
piramis - Dahsúr úgynevezett „tört" és „vörös" piramisa -
épp ezen a ponton áll? És lehet-e egyáltalán véletlennek nevezni,
hogy - mint azt az Orion-rejtély-bcn demonstráltuk -
a piramisok elrendezése híven közvetíti a Hyadok két legfényesebb
csillagának égi elhelyezkedését 2 ?
Úgy gondoljuk, mindez korántsem véletlen. Véleményünk
szerint az „égi jel", mely Egyiptomban a IV dinasztia
korában hirtelen felszította a piramisépítési kedvet, a tavaszpont
precessziós bevándorlása a Hyadok-Taurus régiójába.
Tehát a „Hyadok-piramisok" Dahsúrban természetszerűleg
elsőként épültek meg.
Ez a teória megmagyarázza a IV dinasztia hirtelen piramisépítési
vágyát (melynek kifejeződéseként 25 millió tonna
követ használtak fel - több mint 75 százalékát a megépült piramisokhoz
kibányászott és megfaragott összes mennyiségnek)
3 . Ráadásul mindez tökéletesen egybecseng az archeológiai
bizonyossággal, miszerint Dahsúr két magasztos piramisát
Sznofru (i. e. 2572-2551), a IV dinasztia alapítója és
Hufu atyja építtette. Más szóval, a „tört" és „vörös" piramisok
előbb megépültek, mint Giza Nagy Piramisai 4 - pontosan
úgy, ahogyan várható is, ha tekintetbe vesszük a tavaszpont
vándorlását és elérkezését a Hyadok-Taurushoz, mely esemény
útjára indította az egész vállalkozást.
De van még valami.
Utazás az időben
A Hyadok-Taurus régió a Piramisszövegekben - földi analógiájával
együtt -a Hórusz-királyok keresésének kiindulópontjaként
szerepel (a III. részben részletesen is foglalkoztunk
ezzel az eget és földet egyaránt érintő nagy dualisztikus
utazással). Talán az olvasó is emlékszik rá, hogy a szöveg félreérthetetlenül
utasította a Nap köntösébe bújt Hóruszt,
azaz a napkorongot, hogy pozícionálja magát e kiindulópontra
és ezáltal „menjen Hórahtihoz", vagyis tegyen nyuga-
251