70DoKOrI9

pillanatáig dolgozott.Látom, amikor utoljára integet a kórház ablakából. Haja még mindig hullámos, csak egészen vékony szálú,ritka és fehér. (Mint most az enyém.) A „Kakastaréjból" pár szál maradt csupán. S a keze is ismerős. Erős,csontos, olyan, mint a fiatalkori fényképen, csak az erek duzzadtabbak rajta. (Mint most az én kezemen.)Ki volt ez az ember?Ki volt az apám?Nem tudom.Olyan közelről néztem, hogy nem láttam.És olyan szemmel, amellyel nem lehet tisztán látni: a gyerek szemével néztem egy életen át, s ettől a szemtőlnem tudtam megszabadulni.Hogyan látunk gyerekszemmel? Először is, alulról fölfelé.Gyerekként mindig valamilyen Hatalommal találkozunk. Hogy ez „jó" hatalom, vagy „rossz" hatalom,kezdetben nem kérdés. Erők közé születtünk, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Itt bukkan fel először azélményünk, hogy szeretnénk szabadok lenni, de nem lehet. Nem szabad azt csinálni, amit akarunk. Később semlehet. Még akkor sem, ha felnövünk és olyan isteni csodák leszünk, mint Jézus Krisztus; még ő is azt mondtaAtyjának, hogy „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd".A szülői hatalomnak a minősége, amellyel pici korban találkozunk, meghatározza lelkünk minőségét is:megnyomorodhatunk, ha túl szigorú, és erős, örömteli emberré válhatunk tőle, ha erélyes és jó.Amihez az ember alkalmazkodik - vagy ami ellen lázad -, örökre rányomja lelkére a bélyeget. Ezért mondja aBiblia, hogy az apák vétke a fiakban folytatódik. Nem tudom, milyen démoni erőkkel küzdhetett az apám, mertnem ismertem az életét. De ha meg akarnám ismerni, nem kellene visszanéznem a múltjába, elég, hamegnézném a saját életemet: bennem van. Élem apám küzdelmét. Ahogy ő is élte s folytatta nagyanyám s nagyapámtörténetét, ők meg a dédapámét és az ükanyámét - végtelen lánc, amelyben a genetika éppoly lényeges,mint az emlékek láthatatlan lenyomatai, mint a lelki öröklődés reinkarnációs erővonalai. Ezt hívják a hinduk„ashrama karmának" - közösségi sorsnak. A szó mögött a közös sorsfeladatok felismerése áll: mindenkinekolyan szülei vannak, amilyeneket megérdemel. Az, hogy valaki családi pokolba vagy harmóniába születik,„előző életek érdeme" - ezért is van az, hogy bár szüleink óriási hatással vannak ránk, de vádolni őket nem lehetsemmiért.Mindenkiben a sorsunkkal találkozunk.Így tehát, amikor azt mondtam, hogy nem ismerem az apámat, azt is mondtam, hogy magamat sem ismerem,mert bennem van. Bennem él. Most fedezem fel, hogy félem a félelmeit, élvezem az örömeit, öntudatlanulkövetem a szokásait.Ha a tükörbe nézek, őt látom.Van egy fényképem, ahol ugyanígy tartom a kislányomat, ahogy ő tartott engem. Két ujjam közé fogom apróujjacskáit. S ugyanilyen gyengéd, „királyi" mosollyal nézek rá. S az én hajamon is ott a „taréj", és a lányoménis. S még az is eszembe villant: tegnap a lányommal éppúgy csattantam össze, mint valaha az apámmal - csakebben a konfliktusban a lányom játszotta az én ifjúkori szerepemet, s én játszottam az apámét. De a villámoknak,amik csapkodtak közöttünk, éppolyan ismerős füstszaga volt, mint valaha, amikor apám veszekedettvelem. Ismerős volt a szorongás, az ideges remegés - pedig én békés embernek hiszem magam, és a lányomcsak filmeken látott háborút.*Az első, amit el kell mondani a gyermek szeretetéről, hogy fogalma sincs róla, kit szeret. Belecsöppent egyvégtelenül hosszú teleregény ötvenhatodik fejezetébe, s azt hiszi, most indul az egész.Mivel minden emberrel egy önálló „kisvilág" születik, azt hiszi, hogy az egész óriási nagyvilág is akkorszületett, amikor ő, és mindenkinek akkor indult az élete, amikor az övé. A nap akkor kezdett sütni, a fáklombosodni, végszóra jöttek fel a csillagok az égen, és az anyja mindig felnőtt asszony volt, s mindig anya: az őanyukája.Paradicsomi tudatlanság ez, amely azt súgja: „én vagyok a világ közepe". Ezt az érzetét nemcsak a szüleierősítik meg benne, hanem ki is követeli, hogy így érezzék és így gondolják ők is.„Értem él mindenki, rólam szól minden!"A gyerek nem látja, hogy ő egy végtelen láncnak csupán az egyik szeme. S amíg valakiben csak a gyermekiszeretet él, nem is érdekli a többi láncszem. Ragaszkodásából hiányozni fog a megismerés. Nem tudja, kik101