70DoKOrI9

A TE a legnagyobb kihívás számunkra - legyen férj, szerető, feleség, gyerek, vagy éppenséggel egy másikember...Az ego szempontjából mindenképpen az: elnyeléssel fenyegeti.Kapaszkodunk a fába.És életünk arról szól, hogy elengedjük, elkapjuk, elengedjük, elkapjuk... Megszeretek valakit, s amikor elhagy,gyorsan visszakapaszkodom a fámhoz. Vagy elmúlik a szerelmem - vissza a fához! Meghal a társam - és haidőben nem tudom még elkapni a fámat, én is utánahalok.Teljesen elengedni a fát nem is tanácsos. Még a legjobb házasságban sem.Még ott is őrzi az ember az énjét, védi az érdekeit, azt, ami az övé, senki másé. Ráadásul, ki az a TE? Ki az?!Soha meg nem tudod.A másik ember lelke fölfedezhetetlenebb világ, mint bármelyik távoli galaxis.Soha, még a legnagyobb szerelem pillanatában sem bújtál bele mélyebben a szeretőd világába, mint lelkénekelőszobájába - ha százezer szobája van, jó, ha az előszobáig jutottál... Belül nem tudod, mi van.Krisna csinált egyszer egy isteni tréfát. Megmutatta barátjának, Ardzsunának, hogyan nézi ki belül.Megmutatta neki Igazi Valóját. És Ardzsuna haja a rémülettől és a csodálattól az égnek állt. Üvöltve kérte, hogyhagyja abba, nem bírja látni tovább, mert eszméletét veszti a látványtól.Te is így járnál, ha egyszer, mint egy vidámparki szellem-vasútban, végigutaznál férjed vagy feleséged lelkénekminden stációján. Holtak és élők végtelen serege, emlékek, érzések, vágyak, gondolatok, tűzvészek, rettegések,iszonyatok, rothadó titkok és gyermeteg örömök, világháborúk, kataklizmák, angyalok és démonok, százfélehalálélmény, és maga a boldog Isten is ott rejlik valahol a többmilliárd éves élettörténetének mélyén. És ennek alegnagyobb része csakis egyedül az övé! Csakis ő ismeri. Ha ismeri egyáltalán. Dehogy ismeri!Ezért van az, hogy kimond egy szót, bármilyen szót, például: „cseresznye" - neked egy ropogós, pirosgyümölcsöt jelent, összeszalad a nyál a szádban; neki meg egy fogadalmat: cseresznyeéréskor halt meg agyereke, s akkor megesküdött, hogy többé nem eszik belőle. Hogy minden érett szemet gondolatban a halottgyerekének áldoz.Vagyis a cseresznye neked egy zamatos gyümölcs, vidáman kipöckölöd magját az ujjaid közül - neki halottgyerek emléke. És ez csak egyetlen szó. Képzeld el az egész szótárt!Azt mondod neki: „tej", „anya", „reménység", „zsidó", „öröm", „háború", „isten", Jézus", „rák", „őrület",„szegény"; vagy azt mondod: „tánc", „szerelem", „félelem"...Minden szó csak alakilag hasonlít a te szavaidra, mert mindegyikhez más-más emléke tapad. Ami neked szép,neki csúnya, ami neked megváltás, neki téveszme - ami neki jó, neked rossz. A tejtől, ami neked jóságos ital, őhasmenést kap, ami neked szerető „anya", számára fájdalmas hiányt jelent...És ez nem egy idegen ember - ez a TE, akit állítólag szeretsz.Lehet a férjed, a barátod, de még a gyereked is.Mert ha az édesanyja vagy is: honnan tudod, mit jelentesz a számára? Milyen emléket égettél bele? Hogyanlát téged?Tudod?Nem tudhatod.A másik ember, akinek azt mondod TE: egy idegen óceán - megismerhetetlen világ, melyről ő maga is csakelenyészően keveset tud: nincs földerítve még.Megszeretni egy ilyen másik világot?!Beleugrani egy másik emberi lélek kiismerhetetlen tengerébe, melynek nem ismered a mélységét, örvényeit,szörnyeit?Honnan tudod, hogy mi lesz veled ott?Pedig ez a szeretet.Belemenetel és befogadás.Honnan tudja egy megszületendő emberi lélek, nem azt, hogy milyen lesz élnie majd ezen a földi világon,mert azt sehonnan sem tudhatja, de honnan tudja, milyen lesz majd anyja hasában? Márpedig világra jönnimásképp nem lehet. Bele kell bújni egy másik ember testébe, és annak be kell fogadnia őt. És ott kell élnikilenc hónapig...Figyeled, hogyan van ez kitalálva?Bele kell bújni, és be kell fogadni. És együtt lélegezni, érezni, rúgni, fájni, tűrni, hosszú-hosszú ideig.Másképp nem megy itt.És akkor még mindig kérdés: honnan tudod, ki az anyád, akiben laktál? És ki a gyereked, aki benned lakott?És ki a férjed, aki a gyermek testének magját beléd helyezte?Innen jön a félelmünk, látod.168