70DoKOrI9

És akkor már lehúz.Ez nálam minden együttélésnél, barátságnál, emberi kapcsolatnál a „ne tovább!"pillanata.A szeretet azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban.Ha ez nincs - akkor már nem szeretsz.)De mi van, kérded, ha nem „fölfelé" nézzük egymást?A hosszabban tartó párkapcsolatoknál gyakran ez a helyzet.Hát nem akkor szeretek valakit, ha olyannak látom, amilyen? Ha nincsenek előttem titkai? Ha mindenesendőségét és hitványságát látom?Egy hosszú együttélésben minden kiderül. Hajnalban, éjszaka, jó és rossz pillanatainkban, betegen ésidegesen, minden helyzetben voltunk már egymás előtt. A szerelem varázslatos színjáték reflektorfényben, azegyüttélésben viszont követjük egymást a kulisszák mögé is: látjuk fáradtan, festetlenül, betegen és szétesettentársunk arcát. A hátországunk kiábrándító. Nemcsak azért, mert pisilünk és kakilunk (a Biblia legmegrendítőbbjelenete, amikor Dávid megpillantja halálos ellenségét, Saul királyt, amint szükségét végzi egy bokorban, ésamikor rájön, milyen esendő még egy király is, elfogja szívét a szánalom, egy pillanatra a szív szemével látja őt,és futni hagyja), hanem azért is kiábrándító, mert a „lelki szemetesládánk” is gyakorta kiborul.Ez bizony összerombolja a „szív szemének" illúzióját. Ha sok évig élünk együtt, leesik orrunkról a színesszemüveg - és elkezdünk szürkén látni.(Hogyan van ez? - kérded. - Hát nem azt mondtuk, hogy a szeretet: megismerés? Hogy akkor ismerünk valakit,ha szeretjük... s csak ha jól ismerjük, akkor szerethetjük igazán?... Nem azt mondtuk, hogy „megismerni" valakitazt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyen valóban?... Festetlenül, minden hitványságával, mocskával,gonoszságával együtt? Ha látjuk önzését, hazugságát, fukarságát, hiúságát, ostobaságát? Hát nem ez avalóság?)A válaszom: nem.Nem! Nem! Nem!Mindez bennünk lehet, s ennél még sokkal rosszabbak is, de nem! Nem ez a végső valóságunk.Sőt, már a kérdésed is korunk végzetesen zűrzavaros felfogásából ered, amely szerint a szeretet nélküli,„objektív" látás a valóságot tükrözi. Ez nemcsak abban a tévhitben nyilvánul meg, hogy az embert papucsban,gatyában lehet igazán megismerni, de sajnos abban a másikban is, hogy az Ember nem egyéb, mint egy feldúsultmirigyváladék, egy agresszív, mázlis ondósejtnek és egy petesejtnek az osztódásából származó képződménye,melyet „objektíven" csak akkor ismerhetünk meg, ha végül a boncasztalra kerül. A tudományos gondolkodás -sok csodálatos eredménye mellett - abban a gyógyíthatatlan bajban szenved, hogy nem tud szeretni. Nem a szívszemével lát. Emiatt az emberről rendkívül sokat tud - de nem ismeri. Nem tudja, ki ez a mirigyváladék. A lelkétalig látja, a szellemét pedig egyáltalán nem. Nem volt még történelmi kor, amely az ember fizikaiorganizmusáról annyit tudott volna, mint ez a mai, s ugyanakkor ennyire keveset arról, hogy ki lakik valójábanbenne, s főleg: hogy mi az életének az értelme.Amit ma „objektív" vagy „racionális" tudásnak nevezünk, az a szeretet nélküli tudás. Nem valódi, mert nincsbenne az egész. S ami hiányzik belőle az éppen a legtöbb. Ha megszeretünk valakit, abban a pillanatbanrájövünk, mint Goethe Faustja, hogy minden tudományunk hiábavaló, mert nem ismertük meg belőle ŐT!Mindent megtudtunk abból, ami egy emberből testi - végső soron megismertük azt, akit a ravatalra tesznek, mintegy oszlásnak induló, kihűlt bábut - de nem ismertük meg ŐT! Nem ismertük meg azt, akit egy életen át úgyhívtunk, hogy TE. S jöhet a pszichológus, és fölfedezheti beteg és zavaros lelked tájait, minden hazugságodat,sötét emlékedet, önzésedet, lényed összes vak démonát - a lényeget nem látja meg benned.Ha nem szeretlek, sohasem látom meg, ki vagy Te! „Szívvel látni" nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat,esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom mega „gonoszságodat" amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt,hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid! Nemcsak ravaszvagy, hanem igaz is.Nemcsak nagyravágyó, hanem az is, aki emiatt szerencsétlen lesz.Nemcsak gyenge, de nagyritkán bámulatosan erős is. A gyilkosban ott van a rémült áldozat, s lelke legmélyén ajobbá válás kényszere.A hiú sikerhajhászban a boldogtalanság és az elkerülhetetlen kudarc.És mindenkiben a megtisztulás lehetősége. Még a megállíthatatlanul zuhanó emberben sem csak azt látom, hogy72