70DoKOrI9

Ezért féltékenyek néha az asszonyok a férfiak barátságaira: megfeledkezünk róluk. Kívül rekednek. Nemkellenek.A barátság légkörében a férfiak tökéletesen jól érzik magukat. Nem hiányzik a nő. Sőt, sokszor zavaró, és hacsaládilag jönnek össze - ami a férfiak részéről mindig nagy engedmény —, az rendszerint a mély beszélgetések „felhígulását"jelenti. Ajánlatos, hogy az asszonyok üljenek külön, és beszéljék meg egymással a teljesen másfajtadolgaikat — ne zavarják a férfiak köreit.Jó esetben ez is történik. A beszélgetés ilyenkor több szálra szakad: egyik oldalon vannak az életszerű kérdések,az „emberszagú "hétköznapi témák — ez a női oldal, én úgy hívom: „életszakasz" -, s a másikon azáltalánosabb ügyek: sport, politika, filozófia.Családi összejöveteleknél a nőkre még egy másik feladat is hárul: a szolgálat.Sütnek, főznek, tálalnak, és utána éjfélig mosogatnak — ennyi jut nekik a „barátságból".Amit itt leírtam, az nem „örök helyzet", hanem a több évezredes férfiuralom lelki és társadalmi szokásrendje.A barátság lényege az „angyalszerűség"- vagyis a nemiségen túllépő, egyetemes emberszeretet.Szabad társulás — melyre csakis szabad lélek képes.És itt van a baj.Mi, férfiak - legalábbis a társadalmi közgondolkodásban - teljesen szabadok vagyunk. Az „uralkodó fajhoz"tartozunk - míg a nők a szolgákhoz.A férfi lehet, hogy bajban van, sikertelen, zaklatott, kétségbeesett, és rabja sokféle munkának vagy éppen asaját hülyeségének — de mint férfi: szabad. Szuverén. Független. Az emberi faj „felsőbbrendű énje" bennetestesül meg, s ezt nemcsak ő éli meg így, de az egész társadalom is - mégpedig sok ezer év óta.Egy férfinak, ahhoz, hogy szabad legyen, csakis a saját gubancaiból kell kilépnie - egy nőnek ezenfelül mégaz alárendelt női szerepéből is.A nők a szolgaságból törnek a szabadság felé.Ez az élet minden területén így van.A nőnek nehezebb „angyalszerűnek" lenni — mert előtte le kell vetnie még a sok évezredes szolgaság szorítókötelékeit is.Csak az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akikneksorsa - bár velük összefügg, de - nem csupán a Férfi.Minden embernek két dolga van: önmagával és másokkal.A nők sok ezer éve beleszorultak abba a rögeszmébe, hogy ők csakis másokért élnek. El is várja tőlük a világ,hogy így éljenek. A nő a férfiért él, a gyerekeiért él: önmagában az életének nincs értelme. Önmagában egy nő:senki. Csak a mások szolgálata ad tartalmat a sorsának.A patriarchális világ nem engedélyezte, hogy a nő önmagát felfedezze, s nemi szerepén túl a saját lelkének örökemberi tartalmával is szembesüljön.Márpedig ha hiányzik belőlük ez a mélyebb önismeret, vagyis hogy bennük is Végtelen Teljesség él, és a férfinélkül is éppúgy Valakik, mint vele együtt - barátságról nem lehet beszélni.Mert a barátsághoz ez az élmény vezet.A szabadság-élmény.Az „Én vagyok "- élmény.A barátság: két Valaki találkozása.S ha ez nincs, ha a nők csak a másik viszonylatában léteznek, akkor lép történetükbe a „rivalizálás" ösztöne.Ha önmagukat nem élik meg szabad emberként - akkor kell hozzá a másik, akiktől örökké függnek. Kell hozzáa férfi. Akkor is, ha szó sem esik róluk, és függetlenül attól, hogy magányosan élnek vagy társuk van.Amíg nem szólal meg lelkük mélyén az „önmagam-élmény " - addig függő helyzetben vannak, és férfi nélkül:félemberek.Ezért nem tudnak igazán barátkozni.A barátsághoz szabadság kell.Ezért ritkák a női barátságok.De ha megszületik az önérzetük, gyönyörű kapcsolatokra képesek. Nemcsak nőkkel, férfiakkal is. Sok széppéldáját láttam ennek az életemben. Voltak barátaim, akik titkukat nem nekem, hanem feleségemnek mondták el- úgy érezték, hogy jobban megérti őket.És így is volt.Mélyebben értette őket, mint én, és sohasem mondta nekem: hogy a „ te barátaid ".Erre csak most jöttem rá, ahogy beszélek róla.Ezt jelenti az „angyalszerűség": tiszta szellemiségből eredő vonzalmakat. Egy olyan felszabadult, emberikörtáncot, ahol egymás kezét fogjuk, és fogalmunk sincs, hogy a tenyerünkbe simuló tenyér férfi vagy női159