70DoKOrI9

Testednek-lelkednek is.Eddig tartasz. Eddig a tiéd. Eddig ér a te világod.Onnan kezdve már egy másik világ kezdődik, de az már nem a tiéd.Az már az én világom. Mert az én lelkemnek is van egy „királya"- s körülötte terül el az én „országom", az énmagánbirodalmam, amelynek szintén van egy határa.Mindkettőnknek vannak határai.Most jön a lényeg:Igazi szeretet az, ha elmegyek a határomig, és kinyújtom érted a kezemet...És te is eljössz a te határodig, és kinyújtod értem a kezedet...S ott - a határon - megfogjuk egymás kezét.Belefűzöm az ujjaimat az ujjaidba, és azt mondom: Szervusz! Isten hozott!Te is azt mondod: Szervusz! Isten hozott!Ez a szeretet.És ha te visszalépsz a középpontod felé, nem gázolok utánad - megvárlak, míg újra kijössz.S fordítva: te sem akarod elfoglalni az én országomat és az én középpontomat. Megvárod, míg újra eljövökhozzád és a határon, a kerítésnél újra megöleljük egymást.Tiszteljük egymás birtokát.És tisztelve szeretjük egymás „királyát" - a középpontunkat.Ez a szeretet.Két Csüng kölcsönös egymás-érzése, egymás-tudata, egymás-vonzása, egymás-ismerése. És egymásvilágának mélységes tisztelete. Néha egy kicsit beljebb is merészkedhetünk, nagy fölfedező utakat tehetünkegymásban - felfedező, de nem hódító utat! - de ha vége az utazásnak, azonnal vissza kell jönni.Az igazi találkozás csakis a határon van.A kerítésnél.Sem beljebb, sem túl rajta.Éppen a határon.Ha nem jössz elém, nem mehetek érted a határodon túlra. S te sem jöhetsz át az enyémen.Ez így néz ki, látod az igazi szeretet: mintha a két Csung karonfogná egymást.(Látod?Mintha egy szerelmespár karonfogva sétálna.Ez szimbolikus gesztus: akik szeretik egymást, így járnak, karonfogva. Sőt, még azt is megfigyeltem, nemmindegy, melyik oldalon megy a nő s melyiken a férfi.Van egy jin és egy jang oldalunk is.Érezted már, hogy nem mindegy, melyik oldalról karolsz a párodba ?Amíg szeretjük egymást, így járunk. Ezt azért tudjuk megtenni, mert ilyenkor csak alig-alig „birtokoljuk "egymást: a határainkig jövünk el, érintjük is egymást, öleljük is egymást, de azért mindketten a saját „tengelyünkön" járunk. Ezért van az, hogy köves úton, hepehupás földúton vagy emelkedőn elengedjük társunkkarját, mert különben elvesztjük a saját „középpontunkat". „Csüng" nélkül kibillennünk az egyensúlyunkból. Eselrántjuk a másikat is.Es akkor már nem szeretjük, hanem akadályozzuk egymást.Látod, így működik a nagy titok koreográfiája a hétköznapokban.Ez a karonfogás misztériuma.Fordítsd ezt le a lélek helyzetére, s máris megérted, mi az, hogy szeretni valakit.)Minden másféle találkozás csak karambol, önzés, ráncigálás, hódító hadjárat vagy gyáva önfeladás.Ha a Csung irányít, úgy működünk, mint a jó táncosok. Nem gázolunk egymásba. Ami összeköt bennünket:a szeretet.A két Csüng rejtélyes egymás-vonzása, egymás-ismerése, egymás-érzése.A jósjelet úgy hívják: a Középpont igazsága (CsungFu).171