70DoKOrI9

Mi, férfiak úgy tudunk társunknak segíteni, ha ezt a sokféle női szerepet meglátjuk a szerelmünkben vagy azélettársunkban.(Ha nő vagy, s magadba nézel, megkérdezheted: „Mennyit látok ezekből magamban én?"És ha férfi vagy: „a Nagy Istennő hány arcát pillantottam meg páromban, akit szeretek?"Mert ezek is szerepek, lappangó archetípusok, melyeket előbb-utóbb minden léleknek meg kell valósítania.Ahogy az asztrológia a lélek sorskalandjának egy-egy állomását látja az égen, Isten útját, melyet végig kelljárnunk - úgy a Nagy Istennő minden arcát föl kell fedeznünk magunkban -, mert csak akkor leszünk teljesek.Ez nem lehetséges egyetlen életben.A reinkarnáció hatalmas kegyelme éppen az, hogy az ember egy-egy életében csak néhány szerepet tudmegélni. Néha csak egyet. De meg kell valósítani előbb-utóbb mind. Valamennyi archetípust föl kell hoznimagunkból.És meg kell élni.Ott vannak bennünk mind, de csak úgy, mint az ércek a föld mélyén. Nem tudunk róluk. Néha érezzük furasugárzásukat, de életünket nem zavarják, mert azt teljesen kitölti az a szerep, amelyet éppen élünk.Van olyan női sors például, amelyben az anyaság nem játszik szerepel. Másra született. Bár ez a női létlegnagyobb misztériuma, de van olyan élet, mely nem erről szól. Nem sorsfeladata az anyaság. De attól mégnő. Százszorosan nő. Egy Teréz Anya nem szült, mégis anyának " nevezték, miközben Hesztia sorsát élte. Éstalán a gondoskodó Héráét, aki jóságát kiterjesztette az „idegenekre".Minden élet más! És semmiféle társadalmi megfelelni akarás nem szabad, hogy elnyomja egy nő lelkében azta szerepet, amelyet magával hozott.Ha egyszer vállalkozol rá, férfi barátom, amiről beszéltünk már, hogy egód páncélját levetve belebújsz egy nőlelkébe, átúszol a két nyitott szemén, mint egy tengeri búvár, belerejtőzöl az ő idegen országába, és körülnézelebben a számodra ismeretlen mélytengeri világban, ott találod majd ezeket a riasztó és érthetetlen szerepeket.És megérted, hogy nőnek lenni — határtalan bőséget jelent!Férfinak lenni pedig azt, hogy ezt a bőséget el kell fogadni, sőt, segíteni kell kiszabadítani a nőkből.„Merj azzá lenni, aki vagy! Járd végig azokat az útjaidat is, amelyeken egyedül kell járnod, akár nélkülemis!"Abban a pillanatban, amikor szabaddá teszed a társadat, és arra biztatod, hogy hozza föl tudattalanjából aszerepeit, s élje meg bátran, nemcsak rajta segítesz, de magadon is.Mert lehullik róla a több évezredes álférfiasság gőgje, s nem anyukádat fogod keresni párodban, nem agerjedelmed levezetőjét, nem az alázatos páriát, aki „csak miattad él", hanem a teljes és pompás Társadat, akiéppolyan gazdag, szabad és boldog lény, mint te.Eletedben először Embert- fogsz látni benne.És abban a pillanatban - mivel optikád megváltozott - magadban is megpillantod az Embert.)Ez a férfi-nő kapcsolat titka.Itt be is fejezhetném - de valamit ígértem még. „Az ember tragédiájáról"'beszélgettünk.Ott hagytam abba a történetet, hogy Ádám alszik, és álmában egy hóval, jéggel borított, kietlen világban jár.Ez már az „utolsó idők" színhelye: néhány korcs nyír és boróka van csupán. Kietlen táj. A természetetkipusztítottuk már. A jótékony golf-áramlatok megszűntek, az élet kihűlt és megfagyott. „Szörnyű világ! -mondja Ádám - Csupán meghalni jó. /Nem sajnálandom, amit itt hagyok.., Ez órjás síron, melyre gyászlepelt /Atermészet dobott, midőn merengek, / Első, utolsó ember a világon: szerelném tudni, hogy bukott fajom'?"És találkozik lélektársával, Évával.Lucifer felrúgja előtte egy jégkunyhó ajtaját. Ott áll előtte a riasztó nő, valami eszkimó neje. Iszonyodvabámul rá, s amikor Lucifer ölelésre biztatja, merthogy itt a jégvilágban az a divat, hogy le kell feküdni a másokfeleségével, Ádám azt mondja:„ Öleljem ezt, ki egy Aspásiát Tarték karomban! Ezt, kiben derengni Látommegint annak vonásait, De úgy, mint hogyha csókjai között Állattá válna."Idejutott. Fölismeri lélektársát - de állatnak látja. Állatnak látja Éváját!Es mindezt álmodja. Vagyis saját férfilelkének benső története ez. A csődbe vitt történelem végén, a „fátlanjégvilágban", az142