70DoKOrI9

A szívünk mindig az „égi" felé néz.Amíg szeretek valakit, fölfelé nézek rá.Belenézek a szemébe, s nagyon magasra látok bennük.Még akkor is, ha ez nehéz, de ha szeretem, megtalálom a másikban azokat a tulajdonságokat, amiértfölnézhetek rá. Ha csúnya, akkor nagyon kedves, ha durva, akkor erős, ha gyáva, akkor gyengéd, ha buta,akkor nagyon jó ember.De még ez sem egészen így van. Egy csúnya embert kifejezetten szépnek láthatok, „nekem szépnek".Másképp látom, mint ahogy kinéz. Megszépül a szememben.Ülsz a villamoson. A melletted ülő idegen asszony kutatni kezd a táskájában, és véletlenül kinyílik a tárcája.Akaratlanul belelesel, s meglátod a hitelkártyája és a jogosítványa mellett férjének rongyos, elsárgultfényképét. Szánalmas, jelentéktelen, kopasz kis emberke - de ő nem ilyennek látja. Megdöbbennél, ha az őszemével látnád: a világ legszebb vagy legkedvesebb embere nézne rád.Az anyai szeretet is így működik, és ez az „elfogultsága" egész életünket eldöntheti. Mert, miközben egyikszemével látja esendőségünket - senki sem ismer bennünket olyan jól, mint anyánk! -, a másik szemével, a „szívszemével" viszont egy ideális képet is ránk vetít; ott is észreveszi szeretetreméltóságunkat, ahol mások nemlátnak semmit vagy megvetnek és utálnak minket. Egy szülészeti osztályon rengeteg csúnya kisbaba bömböl,vörös fejű vezérigazgatók, kopasz, nagy orrú vénpicurkák, gyűrött arcú, ráncos kis mosónők, fogatlanemberkarikatúrák. Néha még össze is szorul a szívünk: „Szegény anyja, akinek csak egy ilyen ronda kis törpejutott! Ez most hazamegy, viszi magával ezt a ráncos, csúnya kis manót, és nézheti egy életen át!"Megfeledkezünk arról, hogy az anyja nem ilyennek látja őt, akkor sem, ha az első pillanatban talán meghökkenta látványtól, mert ahogy megszereti, a világ legszebb gyerekét látja benne. Az,, hogy egyáltalán életben tudunkmaradni ezen a világon, annak köszönhető, hogy anyánk a szívével látott bennünket. Ebben a tükörben néztükmeg először magunkat, s ezért a legelső benyomás önmagunkról nem objektív, hanem ideális volt.Ha valakit nem szeretett az anyja, az önképe torz maradt. Nem tudja, hogy kicsoda, mert csakis olyantükörben látta magát, amely kicsinyít: a szeretetlen szemek törpének látnak bennünket. Ha sokáig nézel bele, azthiszed, törpe vagy.(Sőt, ami a legnagyobb baj: előbb-utóbb valóban törpévé válsz. A szeretetlen szemek sugarábaneltörpésedünk! Biztosan volt már ilyen tapasztalatod. Nem szerettek, s ezért úgy érezted, megcsúnyultál És nemtudtad kihozni magadból a jobbat. A többet. A tehetségedet.„Nekem így is jó!" „Neki így is tetszem, ahogy vagyok!" Ezek mind szeretetlenségről árulkodó mondatok.Itt hívom fel a figyelmedet, a manapság divatos hízó- vagy fogyókúrákra. Ha valaki túlságosan elhízik, ésennek csupán lelki oka van, az föltehetően szeretetlen erőtérben él. Vagy a párja nem szereti igazán, vagy akörnyezete, vagy, ami a leggyakoribb, ő nem szereti valójában magát. Nincs pontosabb kifejezés, mint az, hogyvalaki „elhanyagolja magát"!Vigyázz, mert nincs hazugabb szó, mint az „elfogadás"! Egy kertet sem „fogadok el", ha gazos, ha teli vanszeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás ás büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek: gondozom. Mert „fölfelé"látom! És oda akarom emelni, ahol látom. így vagyok önmagammal és másokkal is! Ez nem örököselégedetlenséget és bírálgatást jelent, hanem a „szív szemének" a természetes igényét.Egész biztos, hogy az első, szerelmes találkozásra, amikor még a „szív szemével" néztél, nem mentél ellomposan és mosdatlanul. És szerelmed is igyekezett kívül-belül a legjobban kinézni... Miért?... Hogy megfeleljena tekintetednek. S bár nem szívesen valljuk be, de amikor később már nem adunk magunkra, amikor a „Nekimár így is jó vagyok... " gondolata elural bennünket és beletunyulunk a hétköznapjainkba, az azt jelenti, hogy a„szív szeme" már lecsukódott. Nem látunk vele.Aki nem fölfelé néz, az nem szeret.)Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. Es te sem fogod majd, attól amásodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik.A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve. Ez néha azt is jelenti,hogy szépnek látunk egy kifejezetten csúnya embert: „Nekem szép!" És férfiasnak a férfiatlant, nőiesnek anőietlent.(Tudom, mire gondolsz. Hogy ilyenkor áltatjuk magunkat. „Idealizáljuk" avalóságot.Rávetítjük valakire az eszményünket, ami valójában nincs is benne.De én azt kérdezem tőled: honnan tudod, hogy valójában mi van benne?Azt mondod: valójában sokkal szürkébb, sivárabb, jelentéktelenebb. Valójában sokkal több rossz tulajdonságvan benne. Hitványabb. Erre én azt kérdem tőled: biztos vagy benne ?! Biztos vagy benne, hogy olyanok70