70DoKOrI9

komisz gyerekét, akik rakoncátlankodtak mögötte. Már láttam, hogy miattuk történt az egész: az asszony idegesvolt, kapkodni kezdett, dühösen hátrafordult, és belém rohant.Mire a rendőr kijött, mindannyian visszazuhantunk a lélek hétköznapi állapotába. A nő hazudozni kezdett,vádaskodni. A gyerekeivel is csúnyán üvöltözött. Én már újra féltem, hogy valami belső sérülés ért, s ahogyjózan tudatom visszatért, csúnya indulatok is átvillantak bennem. Gyűlöltem az asszonyt, mert majdnemmegölt, mert kárt okozott nekem. Nem akármilyen gyűlölet volt ez - hanem gyilkos gyűlölet. „Meg akartál ölni -most én öllek meg!" Igen, ez is átsuhant rajtam. „Vérezzen a te pofád is, ha az enyém vérzik!" De közben márviselkedtem. Már szerepet játszottam. Már sokan voltak körülöttünk, néztek... Vagyis visszaestem ahétköznapba. Valójában mi volt az „ünnep"? Mit éltem át? Istenélményt.A Jóskönyvben részletesen írtam erről.Ez az 51-es jósjelnek, a Megrendítőnek az üzenete.A Ji-king bölcsei azt mondják, ha az isteni belép a sorsba, először rémületet kelt. Saul ájultan esett le lováról,amikor Krisztussal találkozott. Utána három napig nem látott. S csak később ébredt fel, mint egy „új ember",Pál.Minden újjászületésnek két fázisa van: egy megrázkódtató, iszonyatos szakasz - amikor a régi eresztékeimegrepednek, és darabokra hullnak - s egy örömteli, felemelő fázis, amikor az új színre lép. Minden igazán hívőember tudja, hogy az istenivel való találkozást megelőzi a félelem: amikor a túl hatalmas belép az életünkbe,először megrettenünk.így rettenünk meg halálunk pillanatában, s utána is, a szeretet hirtelen felvillanó fényességétől. Beszéltünkmár erről. Ez nemcsak a halál élménye lehet - de bármi hasonló, mert az én-tudat ilyenkor lebénul - kis önfényehelyett igazi lényünk világossága villan fel bennünk.Ez az, amit az Evangéliumok „metanoiá"-nak neveznek, s amit hibásan „megtérésnek" mondanak. Valójábanez a tudatunknak a megváltozását jelenti.„Középponti irányba történő tudatmódosulás" - ez a „megtérés" szó szerinti fordítása.Letépődik rólunk a szerepünk, és előlép igazi lényünk teljessége.Sorsdöntő élmény ez.Megmaradni, sajnos, nem tudunk benne. De a valóság emlékét visszahozhatjuk magunkkal a félelemmel telihétköznapokba.No most, ha utólag megvizsgáljuk, mit éltünk át, a következőket látjuk:Először is megszűnik a félelmünk.Nem „eloszlik", mert ez nem lassú folyamat. Nem hiszem, hogy a félelem eloszlana: az ember vagy fél, vagynem fél.Ilyenkor azonban, a halálfélelem iszonyatos sokkját követő fényes nyugalomban megszűnik a rettegésünk,mint egy nyomasztó álom; olyan, mintha megszűnne a gravitáció, és a föld felett járnánk.Ezt ne csak hasonlatnak fogd fel!A jézusi mondat, hogy „Ne féljetek!" - a híres vízen járás jelenetben hangzik el.Emlékszel rá?Úgy történt, hogy a tanítványok elindultak a hajóval Betsaida felé, miközben Jézus elbocsátotta a sokaságot, ésleült egyedül imádkozni. Közben beesteledett. Jézus látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelükvolt. Ekkor utánuk eredt, a tengeren járva beérte őket, és el akart menni mellettük, de ők azt hitték, kísértetetlátnak és megrémültek. „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" - mondta Jézus és beszállt közéjük a hajóba. Akrónikás még azt is hozzáteszi, hogy a tanítványok „szerfölött csodálkoztak magukban, mert nem okultak akenyerekből-vagyis az előző csodatételből - mert szívük még kemény volt. " Vagyis, nem tudtak még szeretni.Azt hittem, könnyű témába kezdtünk. Fogalmam se volt, hogy milyen kincsre bukkanunk.Látod, ha elindulunk egy ismeretlen úton, nem tudni, milyen kincset találunk. A kincs pedig ez a gondolat:MINDEN CSODA ALAPJA A SZERETET. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a szívünk már nem„kemény", vagyis az elhatárolódásnak, a különállásnak az állapota megszűnik és „tökéletessé leszünk aszeretetben", belekerülünk abba a létállapotba, amit egységélmények nevezünk.És ekkor azt tapasztaljuk, hogy a szeretet nem csupán lelki, hanem energiajelenség is!Abban a pillanatban, amikor megszűnik a különállásom, az energia, amely idáig lefokozva, lefojtvaműködött bennem, hirtelen felszabadul, és magába öleli a Mindenség energiáját. Nagyon hasonlít ez (ha éppennem azonos vele) a nukleáris energia felszabadulására. Itt is kiderül, hogy egy csipetnyi porban kozmikusenergia sűrűsödik, de a magány börtönébe zárva, lefojtva, hatástalanítva.Minden ember egy-egy atomrendszer, kisvilággá szűkült mindenség, és nemcsak egy szikrányi erőt sűrítmagában, de azonos is a világteremtő végtelen energiaóceánnal. Csakhogy ebben a földi életben ez az63