70DoKOrI9

mondatai mögött, de kibeszél a könyvéből, nyúlkál, s a kezemet keresi? Miféle tapintatlan magány ez, amelyiknem várja meg, amíg én eldöntöm, szeretem-e vagy sem, de koldusként áll elém, és kunyerálni kezd.Nem, szeretjük a koldusokat. Nem is adunk nekik. Szívből semmiképpen, mert aki kunyerál, az taszít. „ Vegye lerólam a kezét!"Ha azt akarod, hogy mások szeressenek, hagyd, hogy ők jöjjenek, legyenek ők a gyengébbek, akiszolgáltatottabbak. Ez minden szerelmi taktikának a lényege: erőt mutatni, bevehetetlen erőt. A „Tessék szívesszeretni engem!" sohasem jön be.Csakhogy egy koldus ezt a, taktikát nem tudja követni - mert éhezik.Es a gyerek is.Amikor írni kezdtem ezt a könyvet, a gyerek szólalt meg bennem.Es nemcsak bennem, a világ egyik legnagyobb költőjében, William Shakespeare-ben is.S bár azóta kiderült, hogy sok minden mást is tudok a szeretetről, érettebb és gazdagabb tapasztalataim isvannak - de a gyermeki szeretet is megmaradt bennem. Ahogy Shakespeare-ben is megmaradt.És mindenkiben megmarad - örökké.Az emberi lélek olyan, mint egy gazdagon megépített orgona: minden sípja szól. Az, hogy valaki „kinő agyerekkorából" nem azt jelenti, hogy elfelejti. Nem az történik, hogy van a szeretetnek egy olyan totális csúcsélménye,amit ha elérünk, minden másról megfeledkezünk, hogy ha elkészült a végső kép, a vázlatokat mostmár ki lehet hajítani, hanem az, hogy ebben a „csúcsélményben " mindenfajta szeretet benne van! A gyermeki,az anyai, az apai, a baráti, az ösztönös, az érzelmi, az érzéki és az értelmi... Mind!És gyönyörű, hogy így van. Hogy életünk nem egyetlen végső és unalmas képlet felé tör, hanem a kiteljesedésfelé, amiben MINDEN BENNE VAN.Nem kell szégyellni semmit.Aki az egyetemes szeretetről a legtöbbet tudta - sőt maga volt a megtestesült Szeretet -, nagy bajában ígykiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem 1"Mi ez, ha nem egy elhagyott gyermek panasza.„Apuka, hol vagy?!")Ez a szó, hogy „gondviselés", a gyermeki állapotban megrekedt lélek szava.Ha a gyermek vallást teremt, ez lesz hitvilágának kulcsszava.Istent, mint gondviselőt képzeli el. Úgy hiszi, ahhoz, hogy Isten ezt az adakozó papa-mama szerepét játssza,neki nem kell mást tennie, csak jónak lenni. Valaha ugyanis ezzel a jósággal érdemelte ki szülei szeretetét. Azthiszi, Istent is ilyen alkura kényszerítheti: én jól viselkedek, Te pedig cserébe megáldasz minden földi jóval. Alegtöbb embert ez a hiedelem oly mértékben elvakítja, hogy nem veszi észre, a jóknak korántsem „jó" a sorsuk,hogy Isten még a saját egyszülött fiának sem „viselte" gondját, sőt, súlyos keresztet tett a vállára.Maga a szó, hogy „gondviselés", nincs is a Bibliában. „Providencia" van - ami jó szándékú előrelátást jelent.„Egy verébfióka sem eshetik le a providencia akarata nélkül" Vagyis egyetlen veréb sem pusztulhat el anélkül,hogy ez ne lenne a Kozmikus Értelem tervében. De elpusztul, mind.A verébfiókák leesnek. A mai világban pedig, amikor az ember brutálisan beleavatkozott a természet rendjébe,nem csak egy veréb, egész madárfajok pusztulnak ki. Más kérdés, hogy ez a gátlástalan pusztítás hová vezet: a„világ végéhez"- amit Jézus éppúgy „előre látott", mint János, vagy éppenséggel a Védák bölcsei. A halál bele van írvanemcsak egyéni sorsunkba, de civilizációnk történetébe is. Megkerülhetetlen. Lehet, hogy a papám meg amamám ideig-óráig meg tud óvni a bajoktól – de amikor kilépünk a gyerekszobából, a világban már nincs„gondviselés”. Ott mi magunk leszünk a „gondviselők”.Rá kell döbbennünk arra, hogy amit másoktól kaptunk, azt most nekünk kell megadni.Ahogy a kabbala bölcsei mondják: az érett ember istensegítővé válik. Erőcentrummá, sugárzó nappá. Állandó„adásban" él- azon dolgozik, hogy megőrizze a lángot a viharban, s világítson akkor is, amikor a világon nem a„gondviselés" - hanema Sötétség Fejedelme az úr.Hogy egy „istensegítő" hogyan működik, arra legjobb példa Jézus élete.A „gondviselésnek" nyomát sem tapasztaljuk benne. Már szüleinek is bujkálniuk kellett egy iszonyatosgyermek-holokauszt elől. Anyja, hogy ne koncolják föl, egy istállóba rejtőzött, ott szülte meg gyermekét, deinnen is menekülniük kellett.105