70DoKOrI9

A Félelemnek nem egyetlen eset az oka, nem valamiféle múltbeli trauma, hanem maga az emberi lét.Ezért eloszlatni nem lehet, csakis oly módon, ha a lélek a hétköznapi én-tudata fölé lép.Vagyis, ha személyes én-tudata meghal, vagy elkábul, mint a morfinistánál.Ez mindenkivel előfordulhat.Kórosan rettegő ismerősömnél azt tapasztaltam, hogy valódi halálveszélyben nem félt.Egyik ilyen „nagy rettegő" barátom otthonában kigyulladt a gázpalack. Nyugodtan levette a télikabátját,gyorsan rádobta a palackra, s elfojtotta vele a tüzet. Otthona s egész családja életveszélyben volt - mindenkisikoltozva menekült a házból, csak ő volt nyugodt.Egész életében félt - kivéve ezt az egyetlen percet, amikor igazán bajban volt.Ezt az egy percet úgy hívjuk: lélekjelenlét.A lélekjelenlét „lélektanát" kell tehát megértenünk.Ez meghaladja a tudományos pszichológia szintjét, mert nem lelki, hanem spirituális kérdés.János apostol mondja:„A szeretet Istentől van... és aki szeret, ismeri, az Istent, mert Isten: szeretet. .. A szeretetben nincs félelem, sőt, ateljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. "Hogyan van ez?Szemünk átsiklik az ilyen gondolatok felszínén, nem látunk a mélyére.Szedjük csak széjjel a mondatokat!Azt mondja: A szeretetben nincs félelem...És ami még fontosabb: „Aki fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. "Hogyan van ez, tényleg?Ahhoz, hogy megértsük ezeket a sorokat, meg kell szabadulnunk attól a belénk rögzült, hamis képzettől, hogya szeretet valamilyen érzés, vagy érzelem.Ha így fogjuk fel ezt az idézetet, egyszerűen nem igaz.Sőt, akkor a világ legnagyobb hazugsága.Ha érzelemmel szeretek valakit, akkor már nemcsak magamat, őt is féltem. Egy anya, ha öt gyereke van,sokkal jobban fél, mint egy magányos asszony, mert nemcsak magáért, hanem mind az öt gyerekéért is aggódik.Ráadásul nem néhány évig, hanem egy életen át.Ha érzelmileg szeretünk valakit, félelmünk csak fokozódik.Nem csupán azért, mert a másikat is féltjük, hanem azért is, mert akit érzelmileg szeretünk, azt sokkal jobbanféltjük, mint magunkat.Érzelmi szeretet tehát az, amikor valaki „nem lett tökéletessé a szeretetben ".Előfordul persze, hogy a féltés annyira elszánttá tesz valakit, hogy a másikért a tűzbe is beleugrik, de nemazért, mert nem fél, hanem mert a pillanatnyi indulat vakmerővé teszi, jól kiderül ez abból a helyzetből, amikorérzelmi szeretetének egy vad, kétségbeesett pillanatában Péter kardot rántott, hogy megmentse Jézust, éselvakultan még a sokszoros túlerővel is szembeszállt - de mint nemsokára kiderült, ez nem jelentette azt, hogynem félt.Sőt három gyáva és rémült árulása még csak ezután következett!Vagyis aki „nem lett tökéletessé a szeretetben", az fél.János azonban itt a „tökéletes szeretetről" beszél.Itt van hát elrejtve, amit keresünk. A válasz arra a kérdésre: hogyan lehet legyőzni a félelmünket.Könnyű beszélgetést ígértem, de látod, nem lett az.A kérdés belevitt minket a szeretet kérdésének a legmélyebb titkába.Igyekszem úgy beszélni erről, hogy amit mondok, ne csak érthető legyen, de átélhető is. Olyan élményt akarokfölvillantani, mely akkor is villanás volt, amikor átsuhant benned, csak nem állt meg, nem tudtad alaposanmegnézni, és eloszlott, mint egy villámfényes táj. Hirtelen messze láttál - s aztán visszatért a sötétség.Most újra felvillantom és megállítom: nézzük meg együtt...Szóval, szerettünk mi már tökéletesen.Ha volt már olyan „lélekjelenlét"- helyzeted, amiről az imént beszéltünk, mondjuk egy karambol, akkor jóha tudod, az történt akkor, hogy riadt egód helyett átvette sorsod irányítását a Felsőbbrendű ÉN-ed. Innenkezdve nyugodtan tetted a dolgodat - a döntő lélektani fordulat megtörtént benned.De nemcsak benned, hanem a világgal való viszonyodban is.Elkezdtél együttműködni a körülményekkel.61