70DoKOrI9

EpilógusBoldog lelkek táncaA „Boldog lelkek tánca" Gluck: Orfeusz és Eurüdiké című operájának legszebb részlete.Mielőtt írni kezdenék, néha meghallgatom.Szeretetről nem lehet csak fejjel írni - szív is kell hozzá. Ha felvillan bennem egy gondolat, addig nem íromle, míg ez a varázslatos zene föl nem emel a földről, s nem kezdek a lágy 7 ütemre, ha csak képzeletemben is,táncolni.Igen! A szeretet: boldog lelkek tánca. Nem vad, de lágy, lebegő, időtlen ringás.(Jól tudtuk ezt még csecsemőkorunkban! Ha ringattál gyereket, emlékszel rá: ez nem más, mint tengerringás,a jóságos víz dajkálása. Így lebegtél valaha Isten végtelen lelkében s később az ősvizek tápláló ölében, azanyaméh vizében. Ha szereted a vizet, tudod, hogy az sohasem áll, hanem mozog, hullámzik és simogat —fölemel és leejt; szüntelenül áramlik és súlytalanná tesz; csak annyira érzed, hogy tested van, amennyire mégkellemes. Nem repülsz, de nem is húz a föld - és ha eggyé válsz a tenger vizével, nemcsak kicsiny játékszereleszel egy hatalmas erőnek, hanem a része, is: ott végződsz a végtelen látóhatáron, ahol a narancsvörös napkoronglebukik, s fénye beleolvad a vízbe.Figyeld, meg, hogy a víznek és a szerétéinek milyen rejtélyes kapcsolata van. Aki fél tőle, biztos, hogy valahamegsértette a szeretet szelleméi - a fulladás ennek a testi szimbóluma: kiszakadt az egységből s most nem tud,tovább élni. Fulladás az, amikor halálosan magunkra maradunk. Elhagy a mindenség. „Fojtogató magány " -mondjuk.Ez az élmény tér vissza akkor, amikor légszomjunk van, és rettegünk a víztől. Mindenki ismeri ezt az érzést,annak ellenére, hogy vízből születtünk, mert ahogy nagyobbak leszünk, ezt az ősélményt elfelejtjük és újra kelltanulnunk úszni. Ez nemcsak a tüdő-kopoltyú kérdése, hiszen az anyaméhben sem kopoltyúval lélegeztünk:anyánkkal voltunk egyek, ő lélegzett helyettünk. Megszületni mindjárt fulladásos élmény: az Édenkertelvesztésének drámája kicsiben.Az ember először elárulja a szeretetet, aztán újra megtanulja, nagyon küzdelmesen.A víz: a szeretet eleme.Háromféle víz van: az édesvíz, a tüzes víz és a végtelen tengervíz.Az egyik a Rák, a másik a Skorpió, a harmadik a Halak vize.Mindháromnak más a muzsikája.A Rák jegyű ember az édesvizű tavak szelíd ringásának és a folyók áramlásának zenéjében él, — úgy szeret,mint, gyermekét az anya, akinek érzelmei megállnak a család határainál. Csak az „övéit" szereti.A Skorpió a halál és a, megváltás drámai motívumait hallja — az alvilág égő folyóján éppúgy úszik, mint a„mennyei vizekben". Itt éli meg a lélek, hogy a víz szeretete nemcsak jóságos, de halálos is lehet: úgy ölel, hogybele lehet halni. A boldog szeretetet nemigen ismeri: ha valami, nem „halálos", nem is valódi. Itt tanulja meg,hogy víz a mocsár is - a szörnyek is hozzátartoznak a lélek mélyvilágához.És végül a Halak embere a végtelen tenger zenéjében úszik, a „megváltott ember" muzsikájában. Ez az óceánzenéje. Nincs határa. Azt mondják, a delfinek ismerik, ez az anyanyelvük.A „Boldog lelke tánca " igazi Rák-zene.Rám, azért hat, mert én még „úszótanfolyamos" vagyok, mély vízbe ritkán merészkedek - ezt a lágy, családias,ringató zenét érzi a lelkem a legközelebb magához.Nem tudom, te hogy vagy ezzel - de ha meghallgatod, és mélyebb vizekre vágyódsz, biztosan hiányozni fogbelőle valami.Olyan víz zenéje ez, ahol „leér még a lábunk ". A megrendítő hiányzik belőle, a tragikus mélység.Nekem is hiányzik, csak nem tudok még úszni.Vannak határtalan szeretet-élmények, amelyekben elveszettnek érzem magam.)Az opera arról szól, hogy Orfeusz elveszíti párját, lelkének örök társát. Meghal Eurüdiké. Orfeusz, az istenekkegyeltje, minden művész és gyógyító varázsló őse, megkéri Apollón istent, tegyen vele kivételt: engedje meg,hogy holt szerelmesét kiszabadítsa a túlvilág sötét árnyai közül, s felhozza újra a napfényes földi világba.Apollón, aki látja, hogy szerelmük időtlen és eltéphetetlen, megengedi hősünknek azt, amihalandónak tilos: induljon a holtak világába, győzze le a félelmetes árnyakat és szabadítsa ki párját.Egyetlen feltételt szab: nem szabad ránéznie. Ha rátalál a holt lelkek sokaságában, felhozhatja a földi fénybe -175