70DoKOrI9

Ha ezt átéled, azonnal megszűnik a „fába kapaszkodás" problémája.Ez a jósjel először is azt tanítja, hogy a „szívek" titokban vonzzák egymást. Tudják, hogy összetartoznak.Távolság nem akadály.„Az igaz ember a szobájában tartózkodik, s ezer mérföldre is egyetértésre talál. De ha nem a szíve üzen, méga közelben is ellenkezést vált ki. "A középpont szüntelen „adásban" van, s a másik veszi. Ez a láthatatlan rokonszenvnek a titka. A szívekösszekötöttsége. Nem kell ráncigálni a fádat, csak sugározni kell, s a vevő reagál.De ha nem így működök, ha nem lényem legbenső magja, hanem a vágyam, a magánytól való félelmemvagy bármiféle mohó „kívánlak" sóvárgása sugárzik belőlem, akkor rögtön jön a kapaszkodás, és a másikrészéről az önvédelem vagy a behódolás.Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok.Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök.Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok. Ahol belegázolok amásik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. És nem engedem a társamnak, hogyönmaga legyen. Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a „szeretet" nevében olyasmit művelek, melytőlnemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is.Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni. Márpedig - figyeld meg - ezt tesszük nap mintnap. Ez a Csung-élmény hiánya.*(És most jönnének az életpéldák.Tudom, hogy ezeket várod.Gondoltam, néhányat megemlítek, de aztán rájöttem, hogy lehetetlenség, mert amit itt elmondtam, olyanvégső kulcsa, sőt, „sperhaknija" minden szeretet-zárnak, hogy kiragadni belőlük néhányat nem érdemes.A kérdés itt nem is a gyakorlati alkalmazás, hanem, hogy volt-e egyáltalán ilyen Csung-élményed vagy sem.Az emberek elmondhatatlan többségének nem volt.Ez a mai katasztrofális szeretet-állapotok legfőbb oka.Hogy senkit sem a „benseje" vezérel.Vagyis a saját igazsága.De ha volt, ha felvillant benned a „csung", egész biztos, hogy a gyerekedben is megérzed az ő „csung"-ját.És nem akarod majd erőszakkal a saját képedre formálni. Nem akarsz belőle mást nevelni, mint amit neki kellönmagából kihoznia. És pontosan tudod majd, mikor légy hozzá gyengéd és mikor erélyes. Föl fogod fedezni azerély és az erőszak különbségét.Erély az, ami a másik lényét messzemenően tiszteli. Erőszak az, amikor belegázolok az országába. Eztsemmiféle „szeretet" nem indokolhatja. Ez birtokháborítás. És a gyerek úgy is reagál erre. Lázad, ha van ereje,vagy eltorzul és megnyomorodik, ha túlságosan gyenge. Az erélyt egy gyerek még akkor is tiszteli lelke mélyén,ha látszólag utálja, és kézzel-lábbal tiltakozik ellene.Az ember ott belül - vagyis az ő „középpontjában" - tudja, ha VALÓBAN jót akarnak neki.Mi szülők azonban csak ritkán akarunk „valóban" jót — mégpedig azért, mert nem ismerjük sem önmagunk,sem gyermekünk „csung"-ját. Vagyis nem azt hozzuk ki belőle, ami benne rejlik, hanem aminek szerintünk, a mielvárásaink szerint lennie kellene.Nincs középpont-élményünk.Más szóval: nem tudunk szeretni igazán.Arról, hogy mennyire nem tudjuk már, mi a helyes nevelési „módszer", még azt is elmondhatom, hogy egyolyan papának, akinek van„csung-élménye", szinte alig kell nevelnie a gyermekét, mert lelke középpontjának olyan erős sugárzása van,hogy szinte magától „átmágnesezi " a gyermeket.Oly módon erélyes, hogy nem szól egy szót sem.Hallgat.Nagyanyám például csak nézett.Volt egy híres nézése.Öt gyereket nevelt föl vele.Egyetlenegyszer fordult elő, hogy visszakézből, könnyedén meglegyintette az anyámat kislánykorában: Adtamneki egy frászt! — mondta. De ez nagyon súlyos eset volt, féltette az életét. Előfordult, hogy a hangját isfölemelte, de ekkor sem kiabált, csak indulatosan kifakadt (ez is fontos, hogy az indulatait sohasem fojtotta el).172