70DoKOrI9

De legnehezebb a saját lelkedet a rossz varázslattól megmenteni.Nem egyre rosszabbá válni s - engedve a korszellemnek - elaljasodni.*A menekülés nem mindig jó módszer.De néha megengedett.A zsidóság legnagyobb ünnepe az Egyiptomból való szabadulás emléknapja. Ez azt a történelmi pillanatotidézi, amely a szolgaságban élő sokféle népséget valaha egységes Néppé tette. Elmenekültek a rossz szemekigézetéből. De utána még negyven éven át kellett kóborolniuk a sivatagban, hogy kihaljon az a beteg generáció,amelyet a „rossz szemek" ereje menthetetlenül átvarázsolt. Nem lehetett velük mit kezdeni, mert szolgalelkekkéváltak.Szolgalélekké nem akkor lesz az ember, ha kénytelen másokat szolgálni és a megélhetésért sokat kellrobotolnia, hanem akkor, hogyha az állandó alkalmazkodásban elvész az identitása. Nem tudja, kicsoda. Semakkor, ha tűr, sem, ha püfög és lázadozik.Szolgalélek az, aki önmagát elveszítette. Nincs olyan benső eszménye, melynek irányába élete felnőhet.A világ lenézte, testileg-lelkileg méltatlan helyzetben tartotta, s ettől valóban le is került, összehúzta magátkicsire, és tényleg méltatlanná is vált. Eltörpésedett. Onnan kezdve, hogy csillagát elvesztette és beszorult aföldi lét nyomorúságába, életét egyetlen cél motiválta: alkalmazkodni a fennálló világhoz, bármilyen sötét ésaljas is az. Ha más élet nincs, gondolta, csak ez a vacak, akkor vacakká kell lenni - „Mert élni csak kellvalahogy!"Egyiptom szimbóluma minden olyan léthelyzetnek, amikor valaki nemcsak gyűlöletben él, de a gyűlöletreméltóvá is válik.Ez nem politikai helyzet. Itt egy mágikus erőtérről van szó, a „rossz szemek" erejéről, amelybenelfeledkezünk magunkról. Vagyis arról, hogy „isten országa bennünk van". A szolgalelkűség nem függsemmiféle társadalmi státusztól. Teljesen mindegy, hogy az egyiptomi szolgaság idején melyik zsidó élte akizsákmányolt rabszolga s melyik a Fáraó szolgálatában álló, dúsgazdag helytartó szerepét: mindkettőszolgalelkű volt.Ezért az első parancsolat mindjárt ezt a fölemelő, pozitív varázsüzenetet harsogta az elsápadt rabok fülébe:„Én vagyok a Te Istened!... "Ez volt a legelső, nagy, pozitív „dristi".„Új világot csak új ember teremthet" - gondolta Mózes. Az öregeket, az egykori egyiptomi rabokat nemtudta már „visszabűvölni" szabad emberekké. Megvárta, míg kipusztulnak. Negyven év kellett hozzá.Könyörtelen történet ez, de még ez sem biztosította a szabadságot, mert, ahogy később kiderült, az új generációis megromlott: a zsidóság több ezer éves világtörténete ezután is úgy alakult, hogy szolgaságból szolgaságbazuhant.Sok-sok „Egyiptom" várt még a zsidó népre, és spirituális értelemben ma sem szabad még.Mózes óriási tévedése ugyanaz volt, amit manapság a „rendszerváltó" elméletek is elkövetnek: azt hitte, hakihal egy korrupt generáció, az új nemzedék már tiszta lappal indulhat. Nem vette észre, hogy a varázsszemekelleni védelem hatékonysága nem generációs probléma, hanem az önmagunkra ébredés függvénye. S főleg aztnem, ami aztán magából a Bibliából is kiderül, hogy egy nép élete nem különálló fejezetekből áll, hanemteljesen egységes és megszakíthatatlan dráma. Egy „új generáció" akkor is folytatja az előző karmáját, ha senkisem ismerte a nagyapját, sőt még az apját sem, és teljesen más világban nőtt fel.Az élet: egységes folyam, nem különálló hullámok áradata. Nem lehet „elválasztó" vonalat húzni egy áradófolyóba.„Az apák vétke a fiakban folytatódik." - Nagy felismerés ez, amely a történelemben éppúgy igaz, mint azegyéni lélektanban vagy éppenséggel a családterápiában.Nem mondhatom, hogy „téged már oly mértékig hipnotizált a gyűlölet, hogy menthetetlen vagy. Majd talána fiaddal, aki tiszta lappal indul, kezdhetünk valami újat".Senki sem indul „tiszta lappal".A fiadban a dráma - más jelszavakkal - tovább folytatódik. Jó példa erre, a mai magyar „rendszerváltás"története, melyben ideológiát hamar váltottunk - de korrupciót nem. Más erőtérben működött egy KISZ-titkár,mint egy kft. igazgatója, mint ahogy a szabadverseny taktikája is más hozzáállást kíván, mint egy államiirányítás alatt működő „szocialista" gazdaság, de ebbe az újba a régiek meglepően hamar beletanultak. Mertsem a régi, sem az új hatalmasok valójában nem most bukkantak föl, csak megismétlik azoknak adúsgazdagoknak a mohóságát, akik már a második, sőt az első világháború előtt is éltek, s akik miatt valaha akommunista forradalmak kirobbantak. Amit Marx a pénzvilág embertelenségéről 1848-ban írt, ma is szó szerintérvényes, talán még jobban, mint akkor.82