70DoKOrI9

hogy ideje sincs hozzá, mert - mint minden igazi szerelmes - reggeltől estig csakis a profitért él... De... és mostfigyeljen jól!... Mindenkinek az életéhen lehet egy olyan ingatag pillanata, amikor az ember erősebb lesz benne,mint az üzletember!... És rádöbben arra, hogy milyen egy másik embert szeretni!... Mondjuk egy nőt! Ésmegcsalja a pénzét! Hűtlen lesz az irodájához, a rögeszmés, tébolyult életéhez... és, mondjuk, belém szeret!Kikapcsolja az összes telefonját, esetleg elutazunk valahová, és rádöbben, mennyivel jobb a nyugalom, mint azaklatottság, az ölelés, mint az üzleti tárgyalás. Rájön arra, hogy egy élő nőt sokkal jobb szeretni, mint a pénzt.Ilyenkor kell a nőnek azonnal lépni!... Mert ez a varázslat nem tart sokáig!... Gyorsan ügyvédet kell hívni,azonnal elintézni a formaságokat, a papot, az anyakönyvvezetőt, az összes szerződéseket! Addig kell cselekedni,míg a szerelem kábulata tart - és ez nagyon rövid idő -, hogy mire visszaesik a férfi a régi, megszokott életébe,ott legyen mellette egy feleség, akitől nagyon macerás elválni, mert sokba kerül."Erre mondják, hogy zsák a foltját.Tudnunk kell, hogy amiben élünk, közös imádat eredménye.Nemcsak a gazdagok, a szegények is jólétszenvedélyben élnek.Nem az a lényeg, hogy kinek mennyi pénze van, hanem hogy miért él.Amikor kapitalizmusról, imperializmusról, posztkapitalizmusról, demokráciáról stb... - használd azt akifejezést, amit a legjobban kedvelsz - szóval, pénzszerelemről beszélünk, az nem a gazdagok és a szegényekellentétét jelenti. Nem a gazdag a bűnös, és a szegény az áldozat. Az egészet nem „a gazdagok csinálják".Mert ha a szegényből gazdag lesz, éppolyan könyörtelenné és mohóvá válik, mint amilyen szánalomra méltósenkivé rongyolódhat a gazdag, ha a pénzétől megfosztják. A kommunista világban ezt mindannyiantapasztaltuk. Az újgazdag prolik és a földönfutó bankárok korában derült ki, hogy a jólétszenvedély a kollektívpszichénkben rejlik, függetlenül attól, hogy kinek mennyi pénze van.A színész a kincsesládájával az emberiség nagy, kollektív szerelmét játszotta el.Ez él mindenkiben - függetlenül attól, hogy a ládájában mennyi van.Van a Bibliában egy olyan jelenet, melyet iszonyat nélkül sohasem tudok elolvasni. Az „aranyborjú" története.Mózes az Istennel beszélt, olyan fénylő arccal, hogy emberi szem nem bírt ránézni. Ez volt az a pillanat,amikor népének, sőt az egész emberiségnek a boldog jövendőjét megpillantotta. Ott állt önfeledten az IzzóCsodában, amikor az Úr váratlanul félbeszakította a fenséges jelenetet, s azt mondta:- „Menj vissza gyorsan, mert a nép föllázadt ellenünk!" Mire Mózes visszatért, látta, hogy az emberek akezükről, lábukról, fülükről levett ékszerekből egy Aranyborjút olvasztottak, s vadul táncoltak körülötte.Részeg, boldog önkívületben. És ekkor Mózes, akinek az Úr többek között azt a parancsot adta, hogy „Ne ölj!",olyan haragra gerjedt, hogy széttörte a kőtáblákat, összegyűjtötte a hűséges lévitákat, s megparancsolta nekik,hogy testvért, rokont és barátot mészároljanak le, könyörtelenül. A zsidóság nagy részét kiirtotta. Ez volt az elsőholokauszt.Az embernek föltett egyetlen kérdés pedig ez: „Kit szeretsz igazán?"Ez a dráma végigvonul az egész Biblián. Időtlen szerelmi történet, amelyben a megfakult „hit" szó helyettmindig „hűség" olvasandó, ahol az elhagyott Isten „féltékeny" az emberre, aki odaadja magát másnak - mégegy smukkokból olvasztott bálványnak is.A „Ne paráználkodj!" parancsa igazából ettől akarja megóvni az embert, mert az, hogy valaki a földigazdagságot szereti a saját lelke, a hitvese, a gyermeke, a barátja, a többi ember, valamint az egész természethelyett, a lehető legnagyobb hűtlenség. Szexuális eltévelyedés, amely rossz helyen keresi a gyönyört. A„jólétben", az üres bálványban, az anyagban - amely mulandó. Paráznaság az, amikor az embert a jólétszenvedélye űzi, és odaadja magát annak a rögeszmének, hogy nem a szeretet, a tudás és a szépség, hanem apénzgazdálkodás váltja meg.A paráznaság az a kéjnél nagyobb gyönyör, amit a birtoklás tudata ad.A szeretkezés csak egy szó - önmagában nem mond semmit.Odaadást és befogadást jelent.De hogy kinek vagy minek adom oda magam, s kit fogadok magamba: ez a lényeg. Nők jobban érzik ennek akérdésnek a súlyát, mert rajtuk nyugszik a jövendő élet felelőssége: bennük érik, és ők szülik meg a valódiszerelem gyümölcseit: a gyereket. S ezért őrzik magukban, ösztönösen, a leikükbe írt kitörölhetetlen jellel, hogyszeretni csak fölfelé szabad.A helyzet csaknem reménytelen.Mert a sok évezredes nyomorúságot egy még nagyobb nyomorúsággal próbáltunk megváltani.Az elfojtásból és tiltásból nem szabadság lett, hanem süllyedés, veszélyesen mélyre.98