70DoKOrI9

legszívesebben gügyögni kezdenék, „jujuj, vigyázz, mama, fáj!".Hiába növünk föl, az anya-mintát magunkkal visszük, s rávetítjük életünk későbbi szereplőire. De még ez aminta is sok színből áll. A fogorvosnőm, például, hasonlít az anyámhoz, gyengédsége is emlékeztet rá - itt teháta mintának az a része működik, amelyhez kiskoromban leginkább szokva voltam -, de a feleségem már jóvalkeményebb nő. Tárgyszerűen és szigorúan gondoskodik rólam. Nem szereti, ha beteg vagyok. Ő maga panasznélkül viseli bajait, nem szereti bennem azt a gyereket, aki ha beteg volt játékmacit kapott ajándékba.A fogorvosnőmnél van maci, a nejemnél nincs. Igazi katonaorvos, aki nem engedi, hogy gyengédségét abetegségemmel vásároljam meg. így aztán hamar meggyógyulok - nem érdemes nála betegnek lennem. Vagyisaz „anya-mintámat" nem tudom rávetíteni, inkább azt a léttaktikát veszem elő, amit az első osztályos tanítónénimmel alkalmaztam először. O is egy szigorú s rendkívül szép nő volt (titkos szerelmem is, persze) - ésigyekeztem fájdalmamat titkolni. Ezzel a némasággal lehet kiváltani egy kemény, de jó lelkű nő lelkifurdalását.Hallgatni, mint egy szamuráj, bizonytalanságot kelt a másikban. Ekkor jönnek azok a kérdések, hogy: „Mi vanveled? Miért nyögsz, ha semmid se fáj?"(Látod, itt van a gyermeki szeretetemnek egy másik „szerepe" - a „macis" mellett a „szamuráj", amellyel sokcsatát nyertem, de még többet vesztettem, mert rádöbbentem, hogy sokan nem szeretnek. Ott maradtamegyedül, némán, s akiből ki akartam váltani az együttérzést, nem szólt egy árva szót sem. Nem kérdezte, mi fáj,csak arra kért, ha elmegyek, oltsam el a villanyt. Ilyenkor láttam, hogy a hallgatásom, amellyel szeretetetakartam koldulni, valójában „halálos hallgatás" volt.És ez csak két hangja a bennem lévő gyermek-szerepnek.A harmadik: a konfliktusok kerülése. Először azt hittem, azért, mert a szüleim sokat veszekedtek. Iszonyodtama diszharmóniától. Ma már tudom, ennek nem a szülém az igazi okai, ezt hoztam magammal a mélymúltamból.Öntudatlan iszonyat ez bennem egykori önmagamtól. Elmúlt életemben nehéz, összeférhetetlen, természetemmelsokat ártottam. Lényem körül örökös botrányok voltak, veszekedések, sértések, viták, párbajok. Akkor is sokatszenvedtem emiatt — s amikor ideérkeztem, már a természetembe írt lelki tulajdonságom volt az ütközésekelkerülésének ösztöne.Ezt anyám mesélte.Egy néhány napos kisbaba, sőt, gyakran még a magzati állapot jelzései több információt adnak egy leendőemberi jellemről, mint számos későbbi családtörténeti adat.Látod, ennyi minden van egy „szerepben".)*Aztán itt van egy másik szerep.A szerelmes.Bizonyára voltál szerelmes, többször is. Vesd össze az emlékeidet: mindegyik szerelmed más volt. Voltbennük hasonlóság, hiszen mindegyik a te szerelmed volt - mégis úgy érzed, mintha ezek nem egyetlen embertörténetei lennének. Nemcsak a másik szereplő változott - te is más voltál minden viszonyodban. Mindenkivelmásképp viselkedtél. Másképp is ölelted talán.Minden férfi megdöbbenne, ha egy rejtett kamerával fölvették volna élete összes szerelmét, mondjuk azóvónénitől kezdve, a legelső csókon át hatvanéves koráig, és „egyben" levetítenék neki. Ez lenne a komédia!Vagy tragédia? Nem tudná, sírjon vagy röhögjön. Sok nőt meg sem ismerne! És önmagát sem, a régiszerepeiben. Képzeld el, ha látnád, miket fecsegtél, hazudtál, szenvedtél, taktikáztál, éreztél! És mi mindentígértél! A világ legnagyobb szélhámosa sem lenne képes ennyi alakváltozásra!Más szerepet játszottunk minden szerelmünkben.És ott vannak a csodálatos átváltozások... Olyan barátaimból lettek hűséges férjek, akik az ország leghírhedtebbnőcsábászai voltak. Apák nem győzték menekíteni előlük a lányaikat, rendőrség nyomozott utánuk,családanyák és szűzlányok fátyolos szemekkel, szinte hipnotikus álomban imbolyogtak a nyomukban. Maotthon ülő, példás családapák úgy néznek nejükre, mint Dante Beatricére. A lányok emléke is összemosódottbennük - nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg életük legnagyobb szerelmével élnek.Biztos, hogy nem.A szerelmes szerepét, legnagyobb intenzitással, nem a feleségükkel játszották el.Az egy régi szerep volt.Ez most a férj szerepe.A legtöbb házasság ott bukik meg, hogy nem tudunk szerepet váltani.A szerelem: lábatlan madarak szárnyalása. Együtt, valami régóta elhagyott otthon felé. Honvágy és hazatérés.A szerelem: vallásos állapot. Egy kozmikus széttépettséget akarunk összeforrasztani. Ebben az állapotunkban113