70DoKOrI9

kezdeti állapotában nemünk még megnyilvánulatlan állapotban van. Ugyanabból a parányi valamiből tud azisteni szobrász fiút vagy lányt készíteni. Ez nem úgy történik, hogy először minden magzat kisfiú, akinek nemiszervét a természet egy plasztikai műtéthez hasonló ügyes eljárással nőivé alakítja át, hanem úgy, hogy amagzatnak nincs még neme. Lába között olyasmi van, amiből mindkettő lehet. Sőt, mintha eredetileg mindnőnek készülnénk! Mintha a férfiúság lenne másodlagos képződmény, aminek későbbi jele, hogy teljesenfölösleges mellbimbóink maradnak. Kis hímvesszőt növesztettünk, heréink formálódtak s leszálltak, de felülottfelejtettük a szükségtelenné vált bimbóinkat, s ez mint valami „gyári hiba" mutatja, hogy itt egy eredetilegnőnek készült test lett átalakítva fiúvá. A biológia mintha azt sugallná, hogy az „őslény" sokkal inkább nő, mintférfi. (Alfréd Jóst 1947-ben fedezte fel, hogy az eredetileg női programnak engedelmeskedő fejlődés aheremeghatározó gén jelenlétének köszönhetően módosul. Vagyis ha az ember nővé alakulása gátlódik az Ykromoszóma által, akkor lesz a végeredmény férfi.)A nő a Talaj, s mi a belehulló mag...Mintha az élettan a Tao bölcseit igazolná:„ Örökkévaló a Völgy energiája. Ő a titokzatos Nő. A titokzatos Nő kapuja: ég és föld gyökere. A NagySzülőanya örökkévaló, és magába rejt mindent."Mintha ez lenne az igazság.Már a jóskönyv írásakor is tapasztaltam, hogy ez a több mint hatezer éves szemlélet megőrzött valamit az ősimatriarchátus bölcsességéből, ami később a taoizmus alapja lett. „Amivel elrontjuk az égit, az az emberaktivitása" - mondja Csuang Ce.A Ji-King tanácsai jórészt bölcs, „asszonyi" tanácsok: a dolgokat nem annyira akarni kell, inkább hagynimegtörténni. Hogy ne „az én akaratom legyen meg, hanem a Taóé". Mintha minden élet a Titokzatos Nőbőlszületett volna! Talán éppen ez okozza a női szervezet jóval nagyobb stabilitását, tűrőképességét és magasabbátlagos életkorát.Bár az hamar eldől, hogy melyik nemünket éljük a földi inkarnációnk során, életünk első pár esztendejébenmégis olyanok vagyunk, mint az angyalok.Nincs igazán nemünk. Vagyis a csecsemők, habár testükön látszik már a döntés jele, hosszú ideig mégisédenkerti állapotban vannak.Idegenek össze is tévesztik néha; nem tudják, fiúk vagyunk-e, vagy lányok.(A szülők nem szeretik, ha nemtelen „angyalkának" nézik gyermeküket. Főleg a papák, ha a kisfiúkat lánynaknézik. Egy anyának majdnem mindegy. De ehhez túl kell lépnie azon a keserves élettapasztalatán, hogy nőneklenni nehéz.Az anyák tudják, hogy az ember kétnemű. Ha fiút szülnek, méhükben egy kis hímvesszős emberkét érlelnek -utoljára csak a férjükön láttak hasonlót. S most kiderül, ők is tudnak ilyesmit csinálni. Döbbenetes élmény ámegy apa számára, amikor látja, hogy szerelmes nejéből kibújik egy kis pasi! Hogy eddig csak ő kopogtatott behozzá szerelmesen, s most nyílik az öle, és kilép belőle egy másik úr! Ráadásul ezt az urat a neje szereti! Néhajobban, mint őt!)Kezdetben angyalok vagyunk.Jézus azt mondja, ha a „mennyek országába" akarunk jutni, ilyen angyalszerű gyerekekhez kellhasonlítanunk. A mennybe, „ahol sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesztek, mintIsten angyalai az égben..."Vagyis ez az igazi állapotunk.Az angyalszerűség.Ilyenné kell lennünk.Amíg ez nem sikerül, addig „két macska" vagyunk, és játszunk egymással.Tudod, hogy lelkünk is kétnemű.Ha férfinak születtünk, tudatunk felszíni részén férfiak, belül és a tudattalanunk árnyékában nők leszünk. Ésfordítva.Ha női sorsra vállalkoztunk, kívül leszünk nők és belül férfiak. Reinkarnációink során pedig bármelyiknemünket megélhetjük, attól függően, hogy karmánkat melyik „szerepben" tudjuk jobban teljesíteni.(Néha, ha sikerült visszalátnom, azt tapasztaltam, hogy az ilyen nemiséget váltott inkarnációban nehezentudunk az új szerepünkbe belenőni. Sorozatos férfiéletek után az ember rendszerint ügyetlenül mozog még a nőiszerepben. „Megszokta", hogy életét férfias eszközökkel oldja meg. Csak lassan tanul bele - ha egyáltalánbeletanul - a női taktikák működésbe.129