70DoKOrI9

A kisgyermekeknek már nagyon korán kinyílhat a „fiú-" vagy „lányszeme", de azért egy bölcsőde, sőt, mégegy óvoda is angyalgyülekezet. Bujkál bennük a nemiség, de rejtve még. Mosolygunk rajta. Ez nem pusztán ahormonok, hanem az androgűn eredet kérdése. Életünk hajnalán még angyalok vagyunk. És később, haalkonyodik, és nemi szerepeinket eljátszottuk, bár hordozzuk még magunkon a „Nő" vagy a „Férfi" jelmezeit,de ez már másodlagos.Ha egy öregedő pár még ilyenkor sem látja meg egymásban az „Embert", nagyon sivár lesz az együttlétük.Az öregek, ha jól élték sorsukat, visszamennek angyalnak. Azért nem látszik rajtuk, mert az angyalok:fiatalok. Az öregek is azok, csak belül. Egy öreg férfiban megjelenhet a megértő „női" lágyság, egy öreg nőbena férfias szilárdság. Az egyik meglágyul, a másik megkeményedik. Nem ritkaság.Férfias nagyapám életének utolsó éveiben könnyen elsírta magát. Sohasem felejtem el, amikor százesztendősszemeiben megjelent két-három könnycsepp. Soha nem láttam sírni. Szívós, erős, kemény férfi volt - ez volt aza pillanat, amikor a jang-ban megjelent a jin... elérzékenyült.(Ha idős vagy, tudod, hogy öreg férfi van, öreg nő is, de öreg Ember nincsen. Az Ember nem öregszik.Tudod, hogy ahol a szíved van, szóval ott legbelül középen, soha nem vagy öreg!Csak a szerepeink öregszenek!Az Ember, aki halhatatlan bennünk, s nem ismeri az időt, állandóan képes újjászülni magát: örök fiatal.Azt kérded,, hogyan képes egy aggastyán újjászülni magát ?Úgy, hogy meghal.A halálban az Ember támad föl, nem a szerepe.Majd tapasztalni fogod.A nagy Játszó, aki lelkünk mélyén él, s aki ezt a sok-sok életváltozatot végigéli, nem is lehet más, csakis fiatal.Ez a Teremtő Lélek abszolút kora. Meghalunk öregen, s feltámadunk fiatalon. Minden életkorunk egy-egyéletszerep, ami leválik rólunk, de a Nagy Játszó, aki nem változik, az összes „életkor" közül a fiatalhoz hasonlítlegjobban.Tudod, miért'?Mert teremtenie kell! Ezt örököltük a Teremtő Istentől, hogy mi is tudunk teremteni. Szüntelenül teremteni! Ésehhez fiatalos potencia kell, és szülőkedv. Örök ifjúság. Nincs nagyobb tévedés, mint a Teremtő Istent szakállasvénembernek képzelni!)A fiatalok szerelmében azonban még a nemek drámája zajlik. Ez két világ szüntelen összeszikrázása. Itttényleg igaz, amit Karinthy Frigyes mond: „Férfi és nő hogyan érthetnék meg egymást, hiszen mindegyik mástakar: a nő a férfit, a férfi a nőt?"Ez nem is olyan vicces, ahogy az első pillanatban tűnik.A megértés ugyanis csakis az Ember szintjén lehetséges. A nemek szintjén soha. Ott dráma van, feszültség,ellentét. Egy férfi és egy nő, bár egymást akarja, mégis más nyelvet beszél.(Ha nagyon „férfi nyelven " beszélek, a nők elunják. Értik, de unják. Ezt néha kipróbálom, amikorelőadásokat tartok. A túl elvont, csakis a „nagy kérdésekkel" foglalkozó témákat idegenül hallgatják a nők. Eslátom, hogy érdeklődve csillan a szemük, ha az életszerű részletekről, a, „kis dolgokról" van szó.A nők bizalmatlanul fogadják azokat a gondolatokat, melyek nem tudnak testet ölteni. Terméketlennek tartjákőket, s sokszor igazuk van.Ha Buddha tanítványa lennék, és a szeretetről beszélnék, a férfiaknak azt mondanám: univerzálisegységélmény.Ha a nőknek, felmutatnék egy rózsát, ahogy a Magasztos is tette.)A párkapcsolatban az önátadás éppolyan erős, mint az önvédelem: egy házasság konfliktusokkal van teli. De ezta drámát - mint minden ellentétet a világon - csakis egy harmadik helyről lehet megoldani. Ez a harmadik hely:felülről. Ha nem tudok ránézni a feleségemre nemcsak úgy, hogy a „nőm", hanem az embertársam is, nem leszvalódi a kapcsolatunk. Valójában csak itt, ezen az embersíkon lehet vele megbeszélni mindent. Itt lehetbegyógyítani azokat a sebesüléseit, amit férfiként okoztam benne, vagy amit ő mint nő karmolt belém.Itt tudom megérteni őt.Ha megvizsgálod, mit jelent az a fogalom, hogy „női önérzet, ezen a magasabb síkon már látod, hogy - bárnagyon fontos neki - még sincs a lényében olyan mélyen, mint az „Emberi önérzet". Ha, mondjuk, belegázoltál,mert megcsaltad őt, nagy kérdés, hogy csak a nőt bántottad-e meg benne, vagy a sérelem - mint a jelmezenátfúródott tőr, ami eleven testet ért- az emberségét is megszúrta.132