70DoKOrI9

a hosszú hétköznapok realitása. Nem láttam őt a legvacakabb, legrosszabb állapotaiban. Most már látom.Ráadásul ő sem lát engem a „szívével", mert a napi gondok szétzúzták az illúzióinkat. Azt mondják, jópárkapcsolat az, ahol a kezdeti szerelem később szeretetté szelídül amikor már nem lánggal ég, csak parázslik.Nálunk sajnos ez a parázs is kihunyófélben van. Talán ki is hűlt már... Nem szívesen mondom ki, hogy unjukegymást, de ez az igazság. Megszoktuk egymást. Mit tegyek? "Nincs rá felelet.Mit lehet tenni, ha kialszik a tűz?De azért néhány dolgot elmondanék. Fogadd úgy, mint egy vallomást, mert olyasmiről beszélek, amit nekemsikerült megtalálnom. Sok minden nem sikerült az életemben, de ez igen: nem engedtem a „szívem szemét"lecsukódni.Mert, ami veletek történt, nemcsak két ember viszonyára, hanem az egész életünkre igaz. Megszületünk, sgyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék,fárasztó realitás. Ha valaki nem a szív szemével néz, nemcsak a párját, egész életét megunja. Elfárad benne.Elege lesz belőle. Gonddá válik a létezése, reménytelen küzdelemmé. Nincs kedve reggel fölkelni. Még agyerekei is több gondot jelentenek, mint örömet. A kedvetlenség, az aggodalom, a kiábrándultság... a „Minekcsinálom az egészet?"- ezek a realitás címszavai. Életünk, amikor már csak „reálisan " látunk, szorgalmifeladattá válik. Örömtelenné. Megnőnek benne a leküzdhetetlen bajok, és vészesen megcsappannak a boldogpillanatok. Néha felmerül a menekülés gondolata is. Egy-egy teljesült remény, néha egy futó szerelem szikrájaújra fénybe tudja borítani a komor színpadot, csakhogy ez is hamar kialszik, s a tűzijáték után ott maradnakmegint a romok.És az unalom. A közöny.A lét csodátlanná válik.Ilyenkor nincs miért élnem, nem bánnám, ha meghalnék.Mindig akkor vagyok depressziós, amikor nem szeretek.Sokan azt mondják: depresszió nincs, csak igazlátás.Vagyis hogy ez a reális látásmód.Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint „a szív szemének " vaksága - vagyis a szeretethiánya.Aki szeret, annak fickándozik a szíve.Annak az élete színes, és süt a napja.Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.Örökös félhomály van, ködszürke sivárság. „Reálisan" tudjuk, hogy „élünk még tíz-húszezer napot, és utánaelkaparnak". „Reálisan" azok is teli lesznek gonddal, betegséggel, kudarccal. Előbb-utóbb mindenkitelveszítünk, és a végén mi is meghalunk.Erre a képre mondjuk, hogy „reális".De vajon reális-e egy táj napsütés nélkül?És reális-e egy élet szeretet nélkül?Nem, hiszem.Tudom, hogy manapság ez az uralkodó koreszme. Az irodalom jószerivel nem más, mint nyögés, fájdalom,panaszkönyv, látlelet, vagy ironikus viccelés arról, hogy NINCS ÉRTELME AZ EGÉSZNEK.Már a gyerekektől ellopjuk az igazi meséket, és beledöngöljük őket a „realitásba". Az élet mindent területéturaló „kulturális" hadigépezet reggeltől-estig szuggerálja, hogy egyszer élünk, hogy minden távlat - Isten,szellem,, boldogság, szeretet - káprázat és önáltatás, hogy az emberi tudat hamar kihűlő, szerencsétlen meteorjelenségebben a könyörtelen mindenségben. Minden értelmetlen. Nincsenek távlatok. Az hogy szeretsz, vagynem szeretsz, agysejtjeid működésétől függ - ha hűtlen leszek hozzád, ne velem, az agysejtjeimmel beszélj.Vagy hívd föl a központi idegrendszeremet, ott dől el minden. A valóság nem az, amit élsz, hanem amit amikroszkóp mutat. Jókedv? — Adrenalin! Szex? — Viagra. Nem jössz ki velem? Beszélj a hormonjaimmal. Vagybeszélj az őseimmel, mert hibás géneket örökítettek rám.Így tanítja a modern világ „vallása", ebben hiszünk.Csakhogy ez ellen lázadni kell, barátom!Ne hagyjuk — ha csak egyszer fölszikrázott bennünk - a szerelem igazságát kialudni!A szeretet tüzéből, ha igazi - hadd mondjam ki végre -, sohasem lesz parázs! Ne hidd el, hogy a szeretet nemmás, mint takarékra állított Szerelem. Hogy az idő kimerítette, s most már nem lángolva ég, csak halványanparázslik. Ezt ne hidd el! Soha! Minden vallás a szeretetet hirdeti, de „Örök Parazsat" nem találsz egyetlentemplomban sem, csakis Örök Lángot!Ez a szimbóluma.Ez így van nemcsak az isteni, de az emberi szeretnél is - ha valódi.74