70DoKOrI9

Ha gyermeki szemmel olvassuk Jézus történetét, sohasem értjük meg, hogy „apukája" miért nem tudtamegmenteni az életét. Azt mondja: „O az én szerelmetes fiam!" - mégis kiteszi olyan borzalmaknak, amikrőlnehéz úgy olvasnunk, hogy ne legyenek nyomasztó álmaink.A vallásosság csak kivételes esetekben s csakis a legnagyobbakban képes túlemelkedni a gyermeki szeretetszínvonalán. Mi magunk is ezen a színvonalon élünk, a felnőtt szeretetről alig sejtünk valamit.Lírai költészetünket szinte teljes egészében a gyermeki szeretet éltette. De a vallásos lírát is.A felnőtt szeretettől meg is borzadunk. A bennünk élő gyerek megijed, ha hall róla.Felnőtt mondat például az, ami be sem került a kanonizált Bibliába.Arra a kérdésre, hogy „Hol találhatunk meg téged?" - Jézus azt feleli:„A fény a fényember bensejében él. Ha ott nem világít - a világot beborítja a sötétség. "Ez tehát a felnőttség jele: önmagam fényében járok, és megvilágítom magam körül a világot.Jézus egész tanítói igyekezete abból állt, hogy az emberekben levő gyermeki szeretetet felnövelje teljesfelnőtt-szeretetté. És mindenkivel szokatlanul kíméletlen volt, akiben a gyermeki ragaszkodás-élmény letapadt,s nem volt hajlandó ebből a túlélt érzelmi hínárból kibontakozni.Amikor Péterben megszólal a gyermeki szeretet, és vissza akarja tartani őt a Golgotától, nem simogatja mega fejét, nem azt mondja neki, hogy látom, féltesz, de tudod, barátom, ennek sajnos meg kell történnie, hanemazt mondja: - „Távozz tőlem, Sátán!"Sőt, hasonló keménységgel bánik anyjával, Máriával is. Hogy az mit akart mondani neki, amikor testvéreivelegyütt fölkereste, sosem tudjuk meg. Föltehetően ő is aggódott miatta - de Jézus nem akart beszélni vele.Egy mai pszichológus azt mondaná, van egy pillanat, amikor el kell szakadnunk a szüléinktől.Föl kell nőnünk, el kell tolni magunktól anyánk ragaszkodó szeretetét. Ami nélkül eddig élni sem tudtunkvolna, innen kezdve már gátol. Anyánk szerelmes szeretete felnőtt korunkban érzelmi hínárrá változik. Habeleragadunk, nem sikerül felnőtt emberré válnunk és sorsunkat megcsinálnunk.Ha pedig anya vagyok - ez már sajnos nincs az Evangéliumban -, el kell engednem a gyerekemet. Úgy kellszeretnem őt, hogy nem az enyém. Megszültem, fölneveltem, minden szerelemnél forróbban szerettem - mostpedig kirepül a karomból, eltűnik az égen, és én itt maradok, egyedül.*Minden fejlődésnek vannak kíméletlen szakaszai.Amíg valami csak mennyiségileg változik, látszólag minden úgy megy, mint eddig: csak tágul, bővül ésgazdagodik. De amikor valami minőségileg átváltozik, az fáj. A mennyiségi változás könnyű - a minőségiváltozás nehéz, mert le kell győzni a régit.A magnak fáj megrohadni s búzává lenni. Az embernek fáj embrióból bömbölő újszülötté válni; a gyereknekfáj megölnie magában az ártatlanságot s kamasszá forrni. A kamasznak fáj, hogy el kell vesztenie lázadó,szabad önmagát és felnőtt rab emberré kell válnia. És egy felnőtt embernek fáj öregemberré lenni, visszaesni atesti kiszolgáltatottság gyermeki állapotába, és megélnie azt, hogy segítség nélkül nem megy.Fáj újra mások jóságából élni.És fáj meghalni.Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez az újjászületés záloga.És a csírának kíméletlennek kell lennie a maggal, a kiscsirkének a tojással, a lombnak a rügyet szét kellrobbantania - és egy kamasznak könyörtelenül el kell bánnia magában a gyerekkel, és le kell ráznia magáról aszüleinek aggodalmas szeretetét.Folytassam?Egy betegségből nem a gyengéd szeretet, hanem a fájdalmas, kíméletlen cselekvés szabadít meg.Ez vonatkozik a lelki betegségekre is. Bizonyos dolgokkal keményen le kell számolni magunkban. „Énkardot hoztam, nem békességet!" - mondja a szeretet mestere. Amíg sajnálod magad, amíg dédelgeted a bennedélő démonokat, nem tudsz kinőni a bajaidból.Nem véletlenül a sebészet a leghatásosabb terápia - azért, mert kíméletlen. Fogja és kivágja a bajt. Késseldolgozik, mint egy gyilkos. Ez durván hangzik, de igaz: a sebésznek vállalnia kell a kockázatot: gyógyít, vagygyilkol - ez tudásának nagy tétje.És ez így van a szeretetünk fejlődésével is.Mert az igaz, hogy az emberben egymásban él sokféle létrend, s hogy egyik a másikból lesz, s minélmagasabban éled meg önmagad, a szereteted is úgy finomodik. Csakhogy a világok között nem folyamatosátmenet van, hanem válság és szakadék.Ahhoz, hogy följebb lépj, az alsóbb világot le kell ráznod magadról.106