70DoKOrI9

igazságtalan, de tisztességtelen is - s aki ebben, vagyis az érdek varázsszemének hipnózisában él, könnyenelveszítheti emberségét is.Ez ellen senki sincs biztosítva.Mert, ahogy mondjuk: „Ez van."Aki kívülről irányítható, mások varázsszemétől lesz boldog vagy boldogtalan.A magára ébredt ember azonban önmagától függ, s lelkiállapotát önmaga határozza meg. Ezért van az, hogyegy bölcs ember nehéz helyzetben is megőrzi derűjét, bajban is mosolyog - egy felébredt szellemiség pedigakkor is szeret, ha mindenki gyűlöli őt.Nem külvilág-függő.Mai kifejezéssel azt mondhatnám, hogy a lelkét maga programozza, és az idegen vírusokat azonnal törölnitudja belőle.Az „önmagam szeretete", amiről beszéltünk már, itt válik sorsdöntővé.Aki szereti magát, annak a legelső kérdése nem az, hogy mások mit szólnak hozzám, hanem hogy én mitszólok magamhoz'?(Egy nagy öreg színészünk, Bihari József mondta: „Csakis az a fontos, ami halálomkor a nyitott szemembenmarad. " Látod, néha egyetlen mondat többet érhet, mint száz könyv.)Aki önmagára ébredt, minden világban szabad lény. Aki nem, az a külvilágtól függ. Rossz világban elromlik,jó világban valamivel jobb lesz. És a szeretetet is mindig kívül fogja keresni, mások lelkében, s ha nagynehezen rátalál, megpróbálja kétségbeesetten a tenyerébe zárni, mint éhező a tengerből kimarkolt halat. Egymásik ember egyetlen szavával boldoggá vagy boldogtalanná teheti. Boldoggá csak ritkán - aki önmagát a külvilágtólfüggővé teszi, előbb-utóbb boldogtalan lesz.Mert a külvilágból árad az örömtelenség és a rosszakarat.Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom minden spirituális tanítás lényegét, azt mondanám, hogykétféle ember van.Az egyik magára ébredt - a másik nem.Aki nem ébredt önmagára (ilyenek vagyunk mi), az mindig kívülről várja sorsának alakulását. Életéért nemő, mindig mások a felelősek. Mások „varázsszemétől" függ.Aki azonban magára ébredt, tudja, hogy senki mást nem lehet felelőssé tenni mindazért, ami vele történik -minden rajta múlik. Van belső ereje, hite - és csakis saját „varázsszemének" hatalmától függ.Itt van, látod, a varázsszem nagy előnye: nemcsak másokat, magunkat is átvarázsoljuk.Akinek látod magad: azzá leszel.Vigyázz! Varázsszemed van!(„Hogyan van ez?" - kérded tőlem. - „Ki mondhatja el manapság, hogy önmagára ébredt? Te talán igen?...És ha nem, akkor mit csinálsz?" - teszed fel a kérdést.És talán így folytatod:„Akármit mondasz, szeretni mégiscsak azt jelenti, hogy a Másik Ember! A te, az ő, a mi és az ők! A feleséged, aszomszédod, a munkatársaid, az emberek, akik között élsz! A társadalom, amelyhez tartozol! Mi van akkor, hanem szeretnek? Ha „rossz szemek " közé kerülsz, és ott élsz?- mert ott élsz! Mindenki ott él, mert ott kell élnie! Ez a helyzet. Nincs szeretet. Te olyasmiről írsz, ami manapságnincs. Olyasmiről, ami hiányzik! De ha ez így van - már pedig így van - hogyan tudsz mégis élni? Hetven évetéltél rossz varázsszemek igézetében. Hogyan tudtad leélni ?!"- ezt kérded tőlem.)Megpróbálok felelni rá...De amit innen kezdve mondok, annak nincs általános érvénye.Te se próbáld rögtön magadra alkalmazni.Senkinek sem tanácsolom, hogy így éljen, mert még abban sem vagyok biztos, hogy én magam jól teszem-e.Sőt biztos, hogy nem. Mindannyian kitalálunk valami trükköt, hogy sorsunkat élhetővé tegyük - én ezt találtamki.Fogadd úgy, mint egy vallomást.Én nem tudok szeretet nélkül élni.Még emberi jóérzés nélkül sem.84