70DoKOrI9

Színpada hirtelen fénybe borult, hanem az, hogy a semmiből olyan mindenséget teremtett, mely a Sötétbenegyáltalán nem létezett.Jelképesen szólva: amikor a Teremtő kinyitotta a szemét, s látni kezdett, azt látta, amit tekintetévellétrehozott.Mi is megismételjük a látásnak ezt a teremtő mozzanatát.Szemünkkel s persze „lelki szemeinkkel" nemcsak nézünk, hanem varázsolunk, átformálunk, teremtünk is.Erről nem tudunk. Mi csak a visszavert fényeket érzékeljük, de hogy mi is fényadók vagyunk, arrólegyszerűen nem veszünk tudomást.(Elgondolkoztál már azon, hogy mások hogyan látnak téged? Milyen erők és sugarak áradnak belőled? Mégazt sem veszed észre, hogy élettársad feszültségét vagy idegességét te teremtetted. Azért robban a feleségedbenvagy a gyerekedben az indulat, mert te hoztad magaddal valahonnan, s a rossz „dristi"-vel átadtad nekik.Fogalmad sincs, mikor vagy passzív elszenvedője és mikor a forrása valaminek. Nemcsak a szemünk, a lelkünk iscsak a visszavert sugarakat érzékeli. Ami belőlünk jön, azt nem látjuk - mert. magunkat nem ismerjük.)*Azt tanácsolom, itt álljunk meg egy kicsit.Abban a tudatban élünk, hogy senki nem tartozik senkihez. Te ott vagy, én itt - semmi közünk egymáshoz.Puszta látvány vagy számomra. Abban a tévhitben élek, hogy ha rád nézek, olyannak látlak, amilyen vagy, s harám nézel, akkor olyannak látsz, amilyen a tekinteted nélkül mindig is vagyok.A valóság az, hogy amikor rád nézek, nem azt látom, aki valóban vagy, és nemcsak azt, amit magamból rádvetítek, hanem azt is, akivé ezzel a „vetítéssel" átvarázsollak.Megjavíthatlak és sajnos elronthatlak - ez az, amit csak kevesen tudnak!Ha én gyűlöletesnek látlak, mondjuk, azért, mert sok „nemszeretem" tulajdonságomat rád vetítem, azt tenem úgy éled meg, hogy a homlokodon, mint egy mozivásznon, látszik majd a rád vetített torzképem, hanem elis torzítalak téged.Bemocskollak.Aki sokáig él a gyűlölet légkörében, előbb-utóbb s tán csak alig észrevehetően, de tényleg gyűlöletreméltóvá válhat.A gyerekek még érzik ezt: ha gyűlölik őket, bűntudatuk lesz. S hogy mit tesznek egy ilyen gubancosérzéssel, az már jellem kérdése.Elronthatja őket.Legtöbben, mintha igazolni akarnák a gyűlöletet, lelkileg eltorzulnak. Nemcsak félni kezdenek, hanemelőbb-utóbb tényleg „rossz" gyerekek lesznek. Azonosulnak azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a rosszszemek beléjük láttak. Elgyávulnak, esetleg önmagukat kezdik gyűlölni, vagy agresszívek lesznek: sokfélevariációja van a rossz „dristinek".A folyamat így történik: addig mondják, hogy ostoba vagyok, míg kezdem nem érteni a leckét; addigmondják, hogy gyáva vagyok, míg valóban félni kezdek; addig mondják, hogy bűnös vagyok, míg kezdemfölfedezni magamban a „bűnös gondolatokat" - sőt néha már piszkos kis tettekre is elszánom magamat.Megállítani pedig ezt a torzító folyamatot igen nehéz, mert ha elhatározom, hogy egy rosszindulatú kritika nehasson rám, a puszta önvédelem is rengeteg energiát emészt föl, arról nem is szólva, hogy aki túlságosan el vanfoglalva önmaga megvédésével, az nem képes igazi önismerettel foglalkozni - nem tud saját magának igazságosbírája lenni. Ha mások bántanak, nem marad erőm benső háborúm megvívásához. Az ártatlan áldozat szerepébemerevedek, és természetesen visszagyűlölök. Vagyis gyűlölködő leszek magam is.(Ezt főleg olyanoknál tapasztalhatod, akik a fajgyűlölet áldozatai. Minden erejüket fölemészti az önvédelem -s nem tudnak önmaguk Uraivá, szigorú nevelőivé válni. A fajgyűlölet nagy tragédiája, hogy áldozatai nemtudják függetleníteni magukat a „rossz szemek" hatásától, s lelkileg a rossz képhez alkalmazkodnak. Egy időután elüldözik életükből az önbírálat nagy prófétáit - belepuhulnak az önsajnálatba, és meg akarják óvnimagukat egy rosszindulatú kritikától.)A gyűlölet légkörében élni igen nehéz. Es ez nemcsak egyénekre - egész népekre is igaz.Nemcsak azért nehéz, mert az életünk fenyegetve van, hanem azért is, mert eltorzulunk benne.Megcsúnyulunk, karommá görbül az ujjunk s magunk is gyűlölködni kezdünk. Már nem is tudjuk, hogygyűlölünk-e vagy visszagyűlölünk; összevegyül a sugár és a visszavert sugárzás. Vagy ami ugyanolyan rossz:belemenekülünk az üldözöttek szerepébe. A siránkozás éppúgy meggátolja az embert lelki fejlődésében, mint a79