70DoKOrI9

(„ Úristen - gondolod magadban. - Miről beszél ez?! Miféle sohasem volt eszményekről?! Ki az, akit férfinaklehel nevezni manapság?" „Hol van ilyen?"Megmondom: sehol.Ez a baj.)Az igazi férfi, ha egy olyan nőre néz, akit szeret, nem lenéz, hanem fölfelé tekint.Ma is átéljük egy-egy pillanatra, ha szerelmesek vagyunk.Erről a „fölfelé tekintésről" szól szinte az egész szerelmi líra, az ókortól napjainkig. A nő, akit szeretünk,mintha fölöttünk' lenne: királynővé válik a szemünkben. Ha szeretünk valakit, visszaemeljük oda, ahonnanvalaha mindketten lezuhantunk. Ránézünk, és mögötte nem a mocskos utcai kirakatablakok vannak, nem akopott házfai és a rozsdás kerítés - hanem az égbolt. Mint a Madonna-képeken. S ha nincs égbolt, mert mondjukegy szobában ül, akkor különös ragyogás van körülötte. Ha szeretjük.Az igazi férfi fölnéz a nőre. Nem azért, mert a nő fönt van, hanem mert ez a szeretet perspektívája. Ezmanapság éppúgy nem létezik, ahogy igazi férfi sincs. Villanásnyi rövid ideig tudjuk csak átélni ezt az állapotot- ha szerelmesek vagyunk.(Ez a „fölfelé" nézés persze kölcsönös. A nő, ha szeret minket, „fölnéz" ránk. Ez nem azt jelenti, hogybármelyikünk is valóban a másik fölött lenne, hanem, azt, hogy a szeretet szemével így látunk. Ez egy „optikaicsalódás " - mégis a valóságot mutatja. Egy-egy pillanatra azt villantja föl - anélkül, hogy tudatosodna bennünk-, hogy Isten lakik a másikban.A szeretetben egymást mindig feljebb látjuk.Véleményem szerint önmagunkat is így kellene: magamat szeretni azt jelenti, hogy van bennem Valaki, akirefölnézek s akit tisztelek.Ez az, amit önbecsülésnek nevezünk.A mai „demokratikus" világban ezt talán a legnehezebb megérteni, mert nálunk hiányzik a „fönt" élménye.Pedig, aki szeret, így gondolkodik!Ez minden művészet alapja, hogy fölfelé néz, és fölemel. Még egy szakácsművészé is, aki a finom ízekben és atálalás esztétikai szépségében gondolkodik, és semmire sem becsüli a demokratikus 'moslékot.Kétségtelen, hogy a demokratikus egyenlősdi a diktatórikus szemléletnél jobb valamivel.Csak egyet nem lehet vele.Egymást a magasba emelni nem lehel.Márpedig ez a szeretet!Néha mondjuk is: „Ez a kapcsolat lehúz engem!"És sajnos csak ritkán, hogy „fölemel".A szeretet dinamikus állapot. Mozgásban van. Ahol nem „lenézzük", hanem „fölnézzük " egymást.Táléin jobban megérted, ha elmondom, hogy azok az ős-régi szexuális beavatások, ahol a szeretkezésben, aférfi-nő teljes összeforrottságában találták meg az istenélményt, alapvető elvárás volt, hogy a velem szeretkezőMancikában ne a szomszéd kislányt vagy egy közönséges hetérát, hanem a Nagy Istennőt lássam. Es ő se egyhétköznapi „pasit", hanem a Teremtő Istenséget ölelje bennem.Ma már nem értjük, s gúnyosan vigyorgunk az egykori „jóni-" és „lingam-"kultuszon - a férfi és női nemiszervek isteni imádatán. Nálunk csak a nyilvános vécében vannak olyan obszcén képek, amelyek előtt az ősivilágban egy hindu asszony leborult, és hosszan imádkozott. Nem, látunk fölfelé. Itt akarjuk egymással asorsunkat lerendezni, a sárban, 'mert elfelejtettük, hogy mindkettőnknek haza kell menni - s a „haza" fönt van.Ha nagyon alaposan megvizsgálod egy mély szerelmi élményedet, ezt a fölfelé nézést minden bizonnyalmegtalálod benne. Emlékezz vissza! Hová helyezted magadban a kedvesedet? Hogyan vártad? Hogyan néztélrá, hogyan beszéltél hozzá? És főleg, mit éreztél, amikor rá gondoltál? Ki volt ő neked?)Igazi férfi volt a görög Püthagorasz, akiről ma csak annyit tudunk, hogy nevéhez fűződik a híres geometriaitétel, az a 2 +B- c 2 . Ennyit tanítanak róla az iskolában. Minden gyerek fújja. Azt nem említik, hogy Püthagorasz agörögök beavatott bölcse volt, egyike azoknak, akik az emberi kultúra alapjait lerakták.Kr. e 529-ben a nevezetes krotoni beszédében megpróbálta menteni a már zuhanó világot.Négy törvényt alkotott, melyek közül a negyedik így szól;„Az asszonyok szerepe fontos az államéletben, mivel a nő fogékonyabb az istenire, mint a férfi, s ezért azistenek szeretete s a velük való kapcsolat ápolása az ő feladatuk. "136