70DoKOrI9

Csak a valódi szeretet tud rezegni azon a szinten, mely a lelki és anyagi világot összeköti. Átmegy a testen, afalon, fül nélkül hallható, s agyi hullámokon túl is észlelhető.És akkor - de csakis akkor - megérted, mit jelentenek ezek a mondatok:„Én veletek vagyok az idők végezetéig."Ezek a jézusi szavak nem azoknak szólnak, akik gyermeki, hanem akik valódi, érett szeretetben élnek.A nagy hagyományokban ezen alapszik az ősökkel való kapcsolat. A zsidó, a keresztény, a hindu, delegfőképpen a tradicionális kínai kultúrában az ősök az élőkkel élnek. Egyetlen hatalmas, összefüggő szőttesalkotja a fizikai s a lelki testben élők világát - csak a szövet egyik része tapintható és sűrű, a másik láthatatlanés finomabb szálakból van szőve. A család egyik része még itt van és látható, a másik része már ott van s csakérzékeny lélekkel fogható fel - de a földi és a szellemi család egy. Mindenki mindenkivel összetartozik és a másiksorsáért is felel. A család mindennapi életébe az eltávozottak beleszólnak: áldást adhatnak valamire, ésvisszatarthatnak olyan lépésektől, melyek nem üdvösek.Erről minden érzékeny költő és többé-kevésbé éber nyugati ember is tud.Hogy megint Shakespeare-t idézzem, a Hamlet, amit sokan a világ legjobb drámájának tartanak, erről szól.Hogy önmagam megváltásával halott apám szenvedő lelkét is megváltom. A történet azzal indul, hogy az apaszelleme visszatér a túlvilágról, s kétségbeesetten kéri a fiát, segítsen rajta, mert gyötrődik. Az apának — akivalaha Dánia királya volt - ugyanaz fáj, ami királyfi gyermekének, hogy züllésnek indult az országuk. A Gonoszhatalmába került. S ez a „holtnak" éppúgy fáj a túlvilágon, mint valamennyi élőnek itt a földön.Hamlet apjának szelleme visszatér a másvilágról, s azt mondja fiának:„...Ha szerettél engem valaha...És Hamlet hangja elcsuklik. Csak annyit tud erre kinyögni:„Ó, Isten!..."Erről szól a történet.Az együttről.Hogy mindenki mindenkivel.... Egymásért... És nincs múlt és jövő... Nincs e világ és túlvilág... Csakisszeretet van.Vagy nincs.De ezt a gyermek még nem tudja.)A bennünk élő gyermek örökké szomjas.Mire?Arra, hogy szeressék. Ez a legfontosabb neki. Ez a lételeme minden kicsinek. A szellemvilágban - ahonnanérkezett - a szeretet természetes állapot. Olyan, mint a testi ember számára a levegő. S amikor megszületünk,hiányzik ez a „levegő". Szeretet nélkül légszomjunk van. Az egész lényünk magányosan didereg. Csakhogy eza földi élet itt nem a szeretet világa. Sohasem volt, manapság pedig egyáltalán nem az. Mintha egy sötétverembe zuhannánk egyedül. Az egyetlen lény, akibe belecsimpaszkodhatunk, az anyánk. Később az apánk, stalán a család. Bár ez már nagyon zűrzavaros együttes, önzésektől, lázadásoktól szétzilált közösség. Mégisnekik kell pótolni, amit elvesztettünk: a szeretet lételemét.Itt nemcsak érzésekről van szó, hanem sokkal hétköznapibb egységélményekről is: a gyereket etetni, itatni,füröszteni, gyógyítani, óvni, becézni, dajkálni, altatni kell. Mások nélkül elpusztulnánk. Ahhoz, hogy életbenmaradjunk, anyánkból kell kiszívni a tejet. És ha apánkban nem érezzük a biztonságot, félni kezdünk.Mások jóságától függünk.(Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jóhozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés.Sőt, mégis lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Éreztedmár?)Es ez a kapcsolatnak csak a testi része.A lelki még fontosabb.A földi életbe az ember nem „születik", hanem belevonzódik, belezuhan.Valami nagy szomjúság hoz ide bennünket - a sorsszerűség örvénye. Gyakran azt hisszük, valami öröm vár ittbennünket, „életöröm". Van is, mert öröm mindenhol van - de valójában ez a próbatételek helye. A nehézségekvilága, amivel mindjárt a születésünk pillanatában szembesülünk. Már maga a születés is nagyon nehéz. Haanyánk nem nyom, és mások nem húznak ki belőle, egyedül hiába igyekeznénk. Nem tudnánk kivergődni a103