70DoKOrI9

Voltak barátaim, akik valóságos művészei voltak a szerelemnek - úgy úsztak egyik varázslatból a másikba,ahogy a részegek vándorolnak kocsmáról kocsmára, mindenhol új társakat, új mámort találtak - de együtt élniegy másik emberrel nem tudtak. Párkapcsolatban megbuktak. Addig éltek, míg szerelmesek voltak, utána nemtudtak már élni. Nem is akartak, mert nem volt miért. Valamilyen okból hamar meghaltak - valójában azért,mert más szerepet nem akartak már eljátszani.Es ismerek olyanokat is, akik nem szerelemből házasodtak, s mégis szépen, okosan élnek egymás mellett.Nem jártak soha az „égben" - viszont a földön szeretik egymást.Szeretőnek rosszak, férjnek nagyon jók.Eddig kétféle szerepről beszéltünk.Most jön a harmadik.A szeretőből, feleségből anya lesz.Olyan átváltozás ez, amelyet a férfi nem ismerhet egészen. Nincs olyan önfeledt szeretkezés, amelynekegyütt-élménye fölérne azzal az egységgel, melyet egy nő a saját húsából, lelkéből felépülő másik lénnyel átél.Ha van a világon valódi „Ő AZ!"- élmény, a babával való találkozás ilyen. Szerelmes szeretettel kapaszkodnakegymáshoz, mert az élmény kölcsönös. A pici is, a mama is tudja. A férfi csak nézi ezt a hatalmas egymásratalálást! Mint egy meteor csapódott be közéjük valaki - innen kezdve mindketten egy teljesen új szerepkörbelépnek.Új módon kellene szeretni, és ez nem könnyű.(Ezt most a férfiaknak mondom: tudnotok kell, hogy ha egy nőből anya lesz, már nem ugyanaz a nő. Olyanmisztériumot élt át, melyről nekünk fogalmunk sincs. Ne várjátok, hogy nejeteket úgy kapjátok majd vissza,„amilyen volt". Az már sohasem lesz. 0 már nemcsak a szeretőtök és hitvesetek, Anyaszerepben van. Ez nem aztjelenti, hogy szeretetét „meg kell osztani", hanem azt, hogy ő már egy másik ember! Másképp is szeret. Alélektan nyelvén szólva egy másik archetípus kelt életre benne, ennek misztériumát is éli majd ezek után. Eztazért mondom, mert ezt a mélyreható átváltozást - vagyis hogy mi játszódik le ilyenkor egy nő lelkében,sejtjében, sőt, egész sorsában - nem szoktuk tudomásul venni. Ez már nem ugyanaz a kéz, amit eddigmegfogtunk. Nem ugyanaz a test, amit eddig öleltünk — és nem ugyanaz az ember, akit eddig ismertünk.Csak hasonlít rá, de nem az.)Vannak nők, akik idegenül mozognak az anya-szerepben. Pusztán az élettani folyamat nem váltja ki belőlükaz anyai szeretet érzéseit. Néha megborzadunk, hogy sok nőből még az ösztönös működés is hiányzik: kiteszika gyereküket, nem szoptatják, nem gondozzák, hiúságból otthagyják.Sok, egyébként nagyszerű asszonyt ismertem, akik az anya-szerepben megbuktak. A színházi világban ez nemritkaság, mert a színpad oly mértékig köti magához egy színésznő életét, hogy a gyerekéért nem tud élni. Agyerek ugyanis elkéri az anya életét. Nemcsak az első években, nemcsak amíg felnő - amíg él, addig. (Néhatovább is!) Ezt ne feledd el, mert a mi ostoba világunk ezt nem veszi tudomásul. Hogy anyának lenni egy életreszóló sorsfeladat, ami mellé más feladatot fölvenni nagyon nehéz. Egy asszony akkor is a gyerekéért él, ha azmár hatvan esztendős. Ha meglátogatja a vén anyját a kórházban, és süteményt visz neki, biztos, hogy a néni -ha mozogni tud még - kibontja a csomagot, s azt mondja: - „Egyél te is." És ha két sütemény van a csomagban,biztos, a nagyobbat kínálja neki: „Ezt vedd el!"De néha többről van szó. Lehet, hogy azért nem akar meghalni, mert az ötvenéves gyermekére vigyáznia kellmég. Az anyai szeretet mágiája olyan erős, hogy nemcsak megszüli gyermekét, de ha kell, a saját életét ismeghosszabbítja miatta. Túléli a vállalt halál-pontját, mert úgy látja, a fiának szüksége van még rá. Az anyaszerepoly mértékig elkéri a nőnek nemcsak a testét, de a lelkét is, hogy nehéz mellette egy másik hivatást isbetölteni.A mai világban mégis ez történik.Itt jelenik meg az a jól ismert dráma, hogy a szerepeink ütköznek egymással.A példabeli színésznő a hivatását is szereti. Ahogy manapság sok nő nemcsak kényszerből, deelhivatottságból dolgozik. Fontos számára a hivatása, ami éppúgy elkéri az egész életét, mint az anyaság. Ésezek újabb szerepek.Mégpedig: főszerepek.És ennyi szerepet, ennyi „szeretetet" összeegyeztetni szinte lehetetlen.Most csak a nőkről beszélek.Úgy élnek, mint a cirkuszi zsonglőrök, akik a bambuszbotok tetején tíz-húsz tányért is pörgetnek egyszerre,ide-oda rohannak, s forgatják a botokat. Ha nem érnek oda idejében s nem adnak új impulzust a tányéroknak,leesnek és összetörnek.Mert az anya-szerep mellett ott van még a feleség-szerep, a szerető-szerep, (amit egy házasságban nem lehet117