70DoKOrI9

A rossz szemek erőtere nem változott.És az emberi minőség sem változott.„Rendszer" ugyanis nincs, csakis emberek vannak!A magyar történelem ma is hordoz olyan problémákat,amelyek nem az elmúlt ötven évben, nem is az elmúlt századokban, de már Szent István idejében is teljesmértékben jelen voltak. Mintha egyetlen drámai tétje lenne egy nép életének, és ha egyáltalán van valaholkezdete egy közösségi sorsnak, bizonyos vagyok benne, hogy a konfliktus magja már a forrásnál ismegtalálható.A testvérgyűlölet drámája a magyar sorsban már a kezdeteknél megjelent.Azt, hogy miért gyűlölik itt egymást az emberek, már Koppány és Vazul is megkérdezte.A feladat mindig az volt, és ma is az: „Hogyan lehet ebben a légkörben élni ? "Erről a kérdésről szól a fél magyar irodalom, s maguknak a jelentős történelmi személyiségeknek a sorsa is.De erről szól minden nagy spirituális mester tanítása, Lao-ce-től, Epiktétoszon át egészen Jézus Krisztusig.Hogy az odaadás nem azt jelenti, hogy az ember a rossz erőknek is odaadja magát, sőt vigyázzon magára, és neengedje, hogy egy beteg világ megbetegítse.Nagy ellentmondás ez, hogy miközben a szeretet odaadást jelent, itt éppen a nem-odaadásról van szó: neengedd magadat átvarázsolni!Az igazság az, hogy a varázsszemek igézetétől nem a külső változtatás ment meg, hanem a benső. Amíg nemtalálom meg önmagamat, lelkem centrumát, amíg nem mondom ki, hogy az „én vezérem bensőmből vezérel",addig a külső hatások áldozata leszek.A biológiában ezt a belső vezérlést immunitásnak nevezik. A szervezet belső erejét jelenti. A belső „Önvédelmet".Már beszéltünk róla, hogy a szer-vezet, a „szer-vezni" és a szer-etni" közös tőből eredő szavak.Az immunitás azt jelenti, hogy a szervezet jól meg van szervezve.Más szóval: a szeretet uralkodik benne.Ami az élettanban igaz, igaz az egész életünkre is. Ott, ahol egységben élek önmagammal, és kitermeltem abenső önvédelmi eszközeimet, legyőzhetetlen vagyok. „Önmagammal egységben élni" minden jógának,meditációs gyakorlatnak s a keleti harci művészeteknek a végső célja.Teljesen elképzelhetetlen, hogy egy szamuráj a hirtelen ijedtségtől szívinfarktust kapjon. Vagy hogykülönösebben szorongjon amiatt, mert gyűlölik vagy rossz megjegyzést tettek rá.Ha valaki önmagával egységben él, azt nem lehet szemmel verni.A „Ne vigy' minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!" - mögött a lelki immunitás megteremtéséneka kérése áll. Ahol én már nem vagyok gonosz, ott nem vagyok megkísérthető. Ott már nem rezonálok a rosszhatásokra: ott immúnis vagyok.Ha azonban a benső erőm nem véd meg, egyetlen rossz megjegyzés is összezavarhat.Egy megvető tekintet is lelombozhat.Hiú embert egy rossz kritikával az öngyilkosságba lehet kergetni. Szellemi értelemben az „immunitás" a valódiönismeretet jelenti. Rádöbbenést arra, hogy Isten szelleme bennem van, s ez nem azonos a zavaros lelkemmel -mert nemcsak a többi ember, de még a saját lelkem is „külvilág". És fertőzhető. A lelkemet meg lehet fertőznifélelemmel, gátlással, szorongással, gőggel, kisebbrendűségi érzéssel, nagyravágyással; már csak azért is, merthordozza magában ezeket a veszélyes „gyúlékony anyagokat". S ha a világ felé fordul és függeni kezd tőle,mindez hamar belobban. Úgy érzi, ha nem alkalmazkodik másokhoz, vége.A lelkemet kívülről is lehet irányítani: szomorúvá lehet tenni, és föl lehet vidítani. A jó hír földobja, a rosszlesújtja. Az érzelmi szeretet egy pillanatra eloszlatja ugyan a szorongásomat, de a gyűlölet a következő percbengörcsbe ránt újra. A zűrzavarban megzavarodok, s a nyugalomban megnyugszok, mert minden „átragad rám". Alelkem, ha nem belülről uralt, akkor a külvilág uralkodik rajta. Mintha egy távirányító lenne az emberekkezében: amilyen programot nyomnak, olyan műsor van bennem.Néha elég egy másik ember puszta közelsége is. Egy ideges ember mellett ideges leszek, a félelem rámragad. Meggondolatlanul követek divatokat, és a túlélésem érdekében néha olyan dolgokat művelek, melyektől- ha a korszellem hipnózisa megszűnik - magam is iszonyodok.Legtöbben így élünk: olyan rögeszméhez alkalmazkodunk, melytől lelkünk mélyén először talánundorodunk, de aztán fokozatosan megszokjuk, sőt végül azonosulunk vele. Észre sem vesszük.Nézd meg, milyen divatokat követtél, milyen eszmékben hittél - miket műveltél a puszta megélhetésedérdekében! Mennyit hazudtál például? De hogy a jelenről beszéljek: manapság a megélhetésünk érdekébenravasszá, ügyeskedővé, végső esetben tolvajjá kell válni. A pénzvilág által irányított életünk nemcsak83