70DoKOrI9

Mondok példákat, mert mi rendszerint csak az egyik szemünkkel látunk.Akinek csakis az „okos" szeme van nyitva, az „tárgyilagosan" látja a világot. Érzelmek füstje nélkül.Úgy látja a világot, „ahogy van". Mint egy tárgyat, melyhez nincs köze. Független tőle, rajta kívül van.Tárgylencsén átvizsgálja a világot. Nem szereti, csak nézi. Nézi például azt, hogyan vergődik egy tűhegyreszúrt bogár. Vagy egy műtőasztalra feszített kísérleti macska.Figyeld a szót: tárgyilagosan lát.Vagyis a lényeket tárgyaknak látja.Az asztalt is, a széket is, a feleségét is, az anyját is.A baj ott van, hogy a világ nem tárgy.A tárgy ugyanis halott, de a világ él.A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy létezik olyasmi, hogy „nincs közöm hozzá", hogy az egésztől„független" vagyok.Ezzel a rendkívül okos és zseniális fél szemünkkel minden látható és minden érthető - csak az élet nem.A mai tudomány mindenre tud már válaszolni.Csak arra nem, hogy mi az Élet.Az anyag titkát megfejtettük, az életét nem.Mindent tudunk, kivéve, hogy mi a különbség az élő és a holt macska között. Csak annyit látunk, hogy azutóbbiban „valami" nem működik.Az életet megismerni csak szeretettel lehet, az ész képtelen rá.Ezért az ilyen zseniális, félvak kalózok úgy pusztítják el a világot, hogy észre sem veszik. Nem „érzik", mittesznek. Tárgyként élik meg önmagukat, lelküket, feleségüket, gyerekeiket, hazájukat, földjüket... Az észmindent megmagyaráz nekik, kivéve, hogy mi az, ami a hullát az élőtől megkülönbözeti, s az embert olyanhullának látják, mely időlegesen „életjelenségeket" produkál. „Tárgyilagosan" azt mondják, hogy végső soronaz élet a mulandó, és a hulla a maradandó.Az ész a világot nem szereti.Ezért került halálos veszélybe a Föld.A csak okos ember Szívtelen.S ezért nyomorék.Roppant veszélyes nyomorék.De sajnos a fordított helyzet sem jobb!Ha valaki értelem, nélkül szeret.A csak szerelmes ember Esztelen.Valójában nem is szeret.Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakitbeléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra,belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, hogy te vagy.Valakivel összetévesztettelek.Nem tudtam, hogy más nőt ölelek benned, mást nőtt vettem feleségül, más nőt tettem anyává, mint aki valóbanvagy, sőt, ha az Esztelen tovább végzi bennem ezt az ámokfutást, mást szeretek a gyermekeimben, mint akik,másra nevelem őket, mint akinek születtek, s azon túl, hogy az apjuk vagyok, sohasem értem meg őket. Örökkésértek, vagy sértődött vagyok, túl szigorú, vagy túlságosan engedékeny. Nem tudom, mi a helyes arány, mertahhoz nemcsak szeretni, ismerni is kellene őket, s ez nem megy.Fogalmam sincs, kik a gyerekeim, mert nem nyílt ki a jobb szemem.A Megismerés és a Szeretet: egy.Akit valóban szeretek - ismerem is.És fordítva: csak akkor ismerhetem valóban, ha szeretem.Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikorbefogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Teleszek. Már látom, mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni aszemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet.Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait.Fia a szíved gyorsan ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni.És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.De mindez csak akkor történhet meg, ha beléd bújok.Kívülről senki sem ismerhető meg.Csakis belülről.Belülre pedig csak úgy jutok el, ha kinyílsz és befogadsz, s ha lényemet szélesre tárom, mint egy bő köpenyt51