70DoKOrI9

7. fejezetHogyan lehet legyőzni a félelmet?Ez a fejezet egy kis pihentető.Sokszor tesznek föl olyan, kérdést, ami így kezdődik: „Hogyan?"...„Hogyan ismerhetem meg magamat? Hogyan találhatom meg a páromat? Hogyan tudhatom, mi a sorsom?Hogyan bocsáthatok meg anyámnak? Hogyan találhatom meg önbizalmamat? Hogyan?... Hogyan?... Hogyan?"Ilyenkor mindig zavarba jövök. - Bár tudnám! - gondolom. - Azt hiszed, csak egy jó tanácson múlik? Hogyezek a nagy kérdések úgy működnek, mint a keresztrejtvények, csak be kell írni a helyes megfejtést, máris lehetmenni a nyereményért?Mi, mai emberek, akik technikán és számítógépen nevelkedtünk, azt hisszük, elegendő megnyomni amegfelelő gombot, vagy betáplálni egy helyes információt az elménkbe, azonnal megoldódnak azok agondjaink, amelyeket sok inkarnáción át hurcolunk magunkkal.A „hogyan?" kérdéssel a Biblia nem is foglalkozik.Azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!"De mi van, ha magamat se szeretem?És hogyan szeressem, meg magamat?Nincs válasz.Azt mondja: „Szeressétek az ellenségeteket is!"De hogyan szeressem, ha gyűlölöm? És főleg, ha félek tőle?Azt mondja: „Ne féljetek!"De hogyan ne féljünk, ha félünk?Azt mondja erre: „Higgyetek!"De tessék mondani: hogyan higgyünk, ha nem hiszünk?És hogyan lehet legyőzni a félelmemet?Hiába akarok nem félni, ha félek - mert a félelem erősebb bennem, mint az akarat.És a gyűlölet is erősebb bennem, mint a legelszántabb akaratom. Hiába nem „akarok" gyűlölni valakit, haegyszer gyűlölöm.Félek. De hogyan szabaduljak meg a félelmemtől, ha sem az eszemnek, sem az akaratomnak nincs hatalma afélelmem fölött?Amikor mellemnek szegezik ezt a kérdést, nehezen tudom bevallani: fogalmam, sincs! És közben aztgondolom: „Hogyan lehet valaki ennyire gyermeteg, hogy erre a hatalmas őskérdésre azonnali megfejtést vár?"Így gondolkoztam sokáig, míg egy időben magam is félni nem kezdtem. Aránytalanul sokat. Eszembe jutott,hogy már gyerekkoromban is féltem. Apám is félt. Félelemben nőttem fel, sőt szüntelen rettegésben. Mint márírtam: háborús gyerek voltam.Megkérdeztem hát magamtól: hogyan lehet legyőzni a félelmet'?Megszólalt bennem a riadt gyerek, akit eddig csak mások szemében láttam. Bajban az ember rendszerintgyerekké válik. És eljut odáig, hogy rémülten kérdi: „Tessék mondani: most mit tegyek?"Megkérdeztem az ország valaha élt legbölcsebb bokszedzőjét, Adler Zsigmondot:- Zsiga bácsi! Maga egész életében gyerekekkel, fiatal srácokkal foglalkozott. Harcra nevelte őket. Mondjameg nekem, hogyan lehet legyőzni a félelmet!Zsiga bácsi nyilván sokszor szembesült ezzel a kérdéssel, mert gondolkodás nélkül rávágta:- Sehogy.Elmesélte, hogyan kellett lemondania olyan fiúkról, akik erősek voltak, mint a bivaly, ügyesek, mint a párduc,nagy tehetséget hoztak magukkal - csak féltek. Az ilyeneket menthetetlennek tartotta. Hiába a sok edzésmunka,a döntő pillanatban jön a félelem - és vége. A félelmet nem győzi le semmi. Rémtörténeteket mesélt arról, hogyegyik legtehetségesebb versenyzője, akiben egy világklasszis képességei szunnyadtak, hogyan adta föl sorra ameccseit, csupán azért, mert ellenfele külsejétől megijedt. - Meglátta a sarokban a fiút, olyan volt, mint egygorilla, máris jött hozzám, a sarokba, és azt mondta: „Zsiga bácsi, vegye le rólam a kesztyűt!" Hiába mondtam:erősebb vagy, gyorsabb, képzettebb, hiába könyörögtem és üvöltöttem vele - a fogával bontotta ki a kesztyű59