70DoKOrI9

te engem?!...Átéled ezt?!Arra kérlek, ne a betűket olvassuk. Próbáljuk beleélni magunkat Jézus lelki világába, ha ez egyáltalánlehetséges... és akkor rájövünk valamire.És ez a következő:)Péter válasza mindennél fontosabb neki.Létkérdés.Nemcsak Péternek fontos, aki ott didereg előtte, és furdalja a lelkiismeret.Ez Jézusnak is sorsdöntő kérdése most!Ezért jött vissza. Mert ezen múlik minden! Hogy szereti-e Péter vagy sem!Ha ugyanis nem szereti - akkor nem zárult be az áramkör.Akkor nincs szeretet. Hiába halt meg. Mert ha ez csak az ő oldaláról volt halálos szerelem - nem történt mega találkozás.Hiába szeretek, ha engem nem szeretnek!Most pontosan kell fogalmaznom, mert ez mindent eldöntő kérdés: nem arról van szó, hogy aki szeretetet, ad,annak kapnia is kell.Ez nem adásvétel ügye.Itt arról van szó, hogy a szeretet: találkozás, érintkezés, közösség, együttműködés. Összerezgés, egymásbaölelés. Amikor a kettő eggyé válik, és a pólusok érintkeznek, az a szeretet.Egyoldalúan még akkor sem működik, ha az egyik oldal olyan végtelenül erősen vonz, mint jézus.Nem igaz, hogy a szeretet olyan, mint a magányos virág illata. Nem! A virág is azért illatozik, mert várvalakit. Valakinek illatozik. Valakinek üzen vele. És amíg nem száll bele egy méh, az még nem szeretet, csaksóvárgás.A szeretethez kell a másik.Ez a jelenet arról szól, hogy Isten is sóvárog a szeretetre.Az nem úgy van, hogy Ő jól megvan önmagával is, nem szorul rá teremtményei szeretetére, magukra vessenekaz emberek, ha az önzés poklában élnek, és az Ő boldogságát mindez nem érinti, mert fölötte áll mindenhez.Nem így van. Mester és tanítványa között a szeretet kölcsönös.(De egyáltalán kit nevezhetünk mesternek? - szoktad kérdezni tőlem. Ez most világosan kiderül.A Mester nem az, aki nyugalmának békéjében ül a háncsfonatú trónusán, és jóindulatú bölcsességeket beszél.Nem az, aki oktat, magyaráz, aki mindentudó, aki előtt a tanítványa tudásra szomjasan leborul.A Mester nem a művelt, nem a megvilágosodott ember.Mester az, aki szeret.Nem „általában" az embereket, hanem téged, szeret.Személyesen.A Mestert a tanítványtól az különbözteti meg, hogy a Mester jobban szeret, mint a tanítványa.Intenzívebben, totálisabban, bölcsebben.És veszedelmesebben.A Mester sorsa a tanítványától függ. Nem „mindegy neki", hogy veled mi van. Mert csakis a tanítvány az, akiaz Én és Te áramkörét bezárja. Amíg ez nem történik meg, addig a sorsfeladata, egyiküknek sincs végrehajtva -addig a Mester visszafogott lélegzettel vár...A halálából is visszajön, és vár...Amit pedig a tanítványnak tanulnia kell még, az nem a tanítások és az elméletek - hanem a szeretet.Rajongani, tanulni, sőt, nagy tudást szerezni viszonylag könnyű. Szeretni nehéz.Amit a tanítvány nem tud, hogy a szeretet mértékegysége a halál. Nem tudja, hogy ha valakit szeretünk, azértmeg kell halnunk. Ő még fél ettől, önmagát félti. Különváltságát félti.Az én-je fontosabb neki, mint a Te.Kapaszkodik áfába.A Mester azonban nemcsak föláldozza életét a „ barátaiért", de még azt a megalázó helyzetet is elfogadja,hogy odaáll a szerelmetes tanítványa elé, belenéz a szemébe és megkérdi tőle: - Ide hallgass!... Szeretsz teengem?...Mert te éppolyan fontos vagy a számára, mint önmaga.A Mester 'műve benned, a tanítványában teljesedik be.Es az embernek az a mestere, aki a legjobban szereti.)167