70DoKOrI9

Élet született.Így születtél te is.Ollóval levágtak anyád testének kozmoszáról, amellyel eddig egy voltál, amely táplált és éltetett - ésmagányodban velőtrázó iszonyattal üvöltöttél fel.Mi lesz most velem, egyedül?!...Hogyan fogok én élni, külön ?!Levegő után kapkodsz.Amikor a magzatvízben lebegtél, még anyád lélegzett helyetted is. Te a közös véráramon keresztül kaptad azéltető energiát. De most hirtelen magadra lettél utalva. Egyedül maradtál, és a frissen kialakult tüdőddel nekedkell magadba szívnod egy anyádnál sokkal hatalmasabb mindenség éltető erejét. Ott, ahol eddig anyád méhénekszűk fala volt körülötted, s a magzatvíz csöppnyi burka, most a határtalan, csillagos égbolt borul föléd.Lábaiddal eddig a méhfalat rugdostad - most a végtelenségbe pottyantál, az üres, végtelen semmibe.Levegőt!...Magányod, vagyis az Egésztől való eltépettség érzete egyetlen pillanat iszonyata volt - azonnal tartoznod kellvalamihez! Az anya-kozmosztól elszakítottak -, és egy, a halálnál is rémisztőbb, villanásnyi egyedüllét után,azonnal átcsatlakoztál egy másik energiaforrásra. Amíg élsz a Földön, rajta is maradsz, élni fogsz vele, mertlétezni ezen a világon csakis az egésszel együtt lehet. Az Egésztől kapod a levegőt, az ételt, az italt, a sokféle éssoha meg nem ismerhető kozmikus energiát és támogatást... Az éhségtől, a szomjúságtól és a fulladástól valófélelmed nem egyszerűen halálfélelem, ezt jól jegyezd meg, hanem a mindenségtől való elszakadásnak aziszonyata. Kell az Egész! Kell a levegő, a természet, a csillagok és a tejútrendszer - és akkor még nem beszéltemaz anyádról, a bábáról, az orvosokról, a gondoskodó emberekről, és nem beszéltem azokról a láthatatlanszellemi támogatókról, akik átváltozásod hatalmas misztériumát a másik világból segítették.Egyedül nem ment volna...De látod, a szíved mégis „külön" ver.Benned dobog, csakis a tiéd.Senki másé.Magánszíved van.Privát központod.Ha fáj, csak neked fáj, ha örülsz, vagy félsz, csakis benned dobog hevesebben.Ilyen „középpontja" van mindennek. Nemcsak embernek és állatnak, de egy sejtnek, egy atomnak, egyhópehelynek, egy virágnak vagy hurrikánnak is. Sőt még egy gondolatnak is „szíve" van, ez is egy kavargóenergiaspirál. Mindennek középpontja van, amely a külön világot megszüli, pörgeti, forgatja és élteti. Ez azegész világ, amit magad körül tapasztalsz, nem egyéb, mint billiószor trillió magányos kis szív, külön„középpont", mely zakatolva üzemel. Nem tudni, mi által, ki által felhúzott örökmozgók végtelen sokasága. Ésami a legcsodálatosabb: valahogy úgy vagyunk teremtve, hogy minden - még egy atom is - önmagábanlátszólag teljes, univerzum. Nem hiányzik belőle semmi. Mini kozmosz. Önjáró és független. Minden kicsibenoly mértékig benne van a Teljesség, hogy látszólag önmagában is megél.Önálló univerzum.És mégis, ezek a „független" kis mindenségek képtelenek az önálló életre. Összefüggnek, összetartoznak,egyre nagyobb és nagyobb világokba tagolódnak bele, melyeknek éppúgy szívük van, mint neked. Mindensejted külön él - és mégis neked él. Magának is él, de neked is él. Téged éltet. És te sem vagy több amindenségben, mint tested egyetlen sejtje, s ha a Földre születtél, rögtön a naprendszerbe is születtél, amelynek„szíve" a mi izzó Napunk; ha fölnézel az égre, egy csillagrendszer élő szívét látod vakítóan izzó működésközben. Nélküle nem lenne élet a Földön. Nem doboghatna a magánszíved sem.De még a Nap se önmagától izzik. Rejtélyesen összefügg a titokkal, mely mindent éltet. És amikor az ember aszívek szívét kutatja, amitől ez a végtelen számú magánszív lüktet, ott találja az Élet Középpontját, melyet úgyhív: Isten. Hívhatná másnak is. Hívhatná Életnek is.Vagy ahogy ő nevezte magát: „Én vagyok."Nem a név a fontos.A lényeg, hogy ez a minden kis szívben külön-külön lüktető „én vagyok" egymással és a Nagy Élettelszétválaszthatatlanul összefügg.Egy.Az Egy benne van a végtelen Sokban. És a sok Kicsi - bármennyire is önmaga körül pörög, akár a felhúzottbúgócsiga, és bármennyire is önfejű és önszívű és önhitt - sohasem tud elszakadni az Egésztől.Soha.Miért?19