70DoKOrI9

Lángol.Öregen is lángol.Mindig.Különben nem szeretet.)Itt be is fejezhetném a mondanivalómat, de látom, hogy Te még gondolsz valamire.(Hallom, hogy miket gondolsz, hallom a kérdéseidet: „- És a kiábrándulás?! A sok önbecsapás és hazugság,amit szerelemnek hívunk, azt hová teszed?!... Sokszor voltam szerelmes, és azt tapasztaltam, hogy a szerelem,igenis, vak... Pár hónap, vagy jó esetben egy-két év után, amikor a vonzalom megszűnt, úgy néztem egykoriszerelmesemre, mint egy idegenre... - Csodát láttam benne, s ma meg se ismerem, elmegyek mellette azutcán!... Hol volt itt a Szív Szeme?!" - kérded tőlem.)Jó kérdés.Hagyj gondolkodni.A válaszom pedig ez: Te nem a Szív Szemével néztél.Egyetlenegyszer sem, amikor úgy érezted, hogy „szerelmes" vagy!Elmondok egy történetet.Dosztojevszkij, a nagy író mesélte: álmában egyszer megjelent előtte egy angyal. Ezer szeme volt a testén ésa szárnyain. Ezer látó szeme. Egyet levett magáról s otthagyta a rettegő írónak. Ez volt a „Halál Szeme". Aztmondta neki: „Te, barátom, ezzel a szemmel fogsz nézni!" S valóban, Dosztojevszkij innen kezdve mindent így,az élet és a halál, a gátlástalan életösztön és a boldog halhatatlanság feszültségében látott. Úgy is mondhatnánk,tudott „reálisan", az ego józan tekintetével nézni, de ismerte a szellem örökkévaló pillantását is.Az álmának tanulsága pedig az, hogy azért volt annyi szem az angyalon, mert rengeteg szemünk van.Sokféleképpen tudunk nézni és szeretni is.Nála a Halál Szemét hagyta, ő azzal látott, de ott van még a Vágy Szeme, a Félelem Szeme, a KéjsóvárgásSzeme, az Apahiány Szeme, az Anyahiány Szeme, a Magány Szeme, a Remény és a Reménytelenség Szeme...Sorolhatnám a rengeteg szemünket, amelyekkel egymást és a világot láthatjuk, s amelyek mind ott voltak azAngyal testén és szárnyain.És ezek a „szemek" mind a te szemeid is, és bármelyikkel láthatsz, amikor azt mondod: szerelmes vagyok!Megkívánod, mert kell a teste - és beleszeretsz. Hiányzó apádat pillantod meg benne - és beleszeretsz.Menekülsz a magánytól - és beleszeretsz. Hasonlít valakire, aki benned él - és beleszeretsz! Azt reméled, hogyŐ az, de nem Ő az - és te mégis beleszeretsz. Sorolhatnám.Egyik esetben sem a Szív Szemével láttál!Az nincs az angyalon. Az csakis a te szemed.Ez az a bizonyos Harmadik Szem, amit a homlokukra festenek az indiai nők és férfiak - ez az ÉberségSzeme, amely egyazon pillanatban tisztán lát, s ugyanakkor elmúlhatatlanul, örökké szeret.Ez a szemünk ritkán nyílik ki. Akkor is csak pillanatokig. Van, aki leéli az egész életét, s ez a szeme vakmarad. De azért ott van. Mindenki tudja, hogy ott van, még akkor is, ha nem lát vele.Sokféleképpen látunk és szeretünk, de amit a Szív Szemével látunk, az a tiszta szeretet. S mivel ez nemcsak lát,de fényt is ad, olyan, mintha hirtelen egy százezer wattos izzót gyújtanál egy homályos helyiségben, ahol eddigcsak gyufaszálak ellobbanó lángocskái világítottak.Szerintem azonban minden kis lángocska fontos. Minden szem fontos.Embernek lenni azt jelenti, hogy meg kell tapasztalnunk mindent! Ezt ne feledd, mert erről csak ritkánolvashatsz, mégis a teremtés egyik alapvető célja és értelme, hogy mindent megtanuljunk, mindentmegtapasztaljunk, minden zsákutcát és mellékutcát bejárjunk! Ez nem egyetlen élet története. Ez sok élet és sokélmény. Előbb-utóbb mind az ezer szemünkkel látnunk kell s megtapasztalnunk, hogy egyik sem az igazi.A reinkarnációk végtelen láncolatának ez az isteni célja. Mindenné kell válnunk, hogy megtanuljuk azegészet - s fölébredjünk belőle. Ezért csodáljuk a gazdag lelkű embert, mert ő már sokat tapasztalt, sok illúziójavolt, s mindegyikből megtanult fölébredni.A könyvek zöme csakis a végső célról beszél, s nem szólnak arról, hogy AZ ODAVAZETÓ UTAK ISSZENTEK! Minden káprázat, önbecsapás, tévedés, bukás, minden remény és csalódás beletartozik a Teremtésnagy tervébe. Tiszteld a tévedéseidet, a szenvedéseidet és a káprázataidat - a nagy végső szőtteshez szükség vanrájuk!75