70DoKOrI9

eszélgetésben az értelmet keresi, írásban a szépséget, a gondolatban az igazságot, zenében a harmóniát,emberben a jóságot - s ha nem találja, azon munkálkodik, hogyan tudná megteremteni.Ember módra élni nem azt jelenti, hogy orrunkat befogva elfordulunk mindentől, ami bűzös, hanem azt,hogy mindent. amivel a sorsunk összefonódik, föl kell emelnünk. A szellem mindent szellemivé tesz.És ez lényeges! Mindazzal, ami alantas, nem viselkedhetünk úgy, mint a macska, akinek farkárakonzervdobozt kötöttek, s le akarja rázni. Meg kell emelni. Az anyagit szellemiesíteni kell, az ösztönöséttudatossá tenni, a káoszt rendezni - és a földről nem elszökni kell, s főleg nem visszazuhanni az öntudatlan ösztönlétbe,hanem széppé tenni mindent; hogy úgy legyen „amiképp a mennyben, azonképpen itt a Földön is".Aki a szellemiről megfeledkezik, az pedig éppen fordítva kezd működni. Mindent magával ránt a mélybe. Avilág egyre hitványabb lesz körülötte. Ő maga koszolja össze és végső soron el is pusztítja, saját magávalegyütt. Aki lefelé él, az nem az ösztönvilágba zuhan vissza, hiszen az a maga helyén tiszta és szép, hanemmélyebbre: az infernális sötétségbe.Erre manapság döbbentünk rá, amikor zuhanásunk annyira felgyorsult, hogy a földi élet is veszélybe került.A szeretkezésről fogunk beszélni.A szeretkezés a test nyelvén elbeszélt isteni szeretet. Az ölelésben és a kéjben megnyilvánuló egységélmény. Amagyar „szeretkezés" jó szó, hiszen az ember minden rétege szeretni akar: a teste is, a lelke is, a szelleme is. Azujja hegye is, ha tapint; az orra is, ha illatot érez; a nemi szerve is, ami a kettétépett isteni erők teremtőmisztériumát rejti magában. A két nemi szerv nemcsak vérrel teli húsdarab, hanem szimbólum is: itt vagyunkkettészakítva hímmé és nősténnyé. Mindenki érzi, micsoda titokhely ez önmagán és a másikon is. Egymástkeressük a finomabb rezgések nyelvén, az idegek nyelvén, a sejtek nyelvén. A csók misztériuma, hogy a szánkilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk „legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvrőlkiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és azérzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak„testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: holvoltál ennyi ideig?És van egy időtlen csúcspillanat, amikor a két pólus összeér, csattanva fölszikrázik, a széttépettségmegszűnik, a férfi nővé válik, a nő férfivá - s mindketten eggyé lesznek, úgy, ahogy valaha csak az Istenbenvoltak egyek.Ez az „én benned vagyok, s te énbennem" misztériuma, a hústest nyelvén eldadogva.Ez a szeretkezés.A „nemi érintkezés" (micsoda bárgyú kifejezés!) minden testi működésünk, vagy ahogy a mai holt nyelvenmondani szokás: „biológiai funkcióink" között a legszentebb.Rítus.Rítus az, ami lentről indul, s magasan köt ki. Az ölelés, ha teljes, a testi ember által elképzelhető legmélyebbrítus lehet. (Maga a „rítus" szó a csodálatos magyar nyelven szer-tartást jelent. Vagyis azt jelenti, hogyszeretetet tartani. Ugye, milyen szép és igaz kifejezés?) Nem véletlen, hogy a Teremtő ezt az aktust választottaki, hogy a Belőle fakadó szellemi szikra testet ölthessen itt a földön. Azt mondta: ahhoz, hogy új élet jöjjön létre,ha már a két lélek nem képes rá, legalább a két testnek szeretnie kell egymást.A kéj pedig nem egyéb, mint a test által tapasztalható legintenzívebb szeretet-élmény. Egység az élettannyelvén. Minden teremtés, még a világ teremtése is a szeretetből fakadt, s ez elmondhatatlan örömmel járt. Eztaz örömöt, a teremtő szeretet örömét éljük át kéj formájában. Nincs benne semmi bűn, semmi bujaság. Ez a testöröme, melyet akkor élünk át, ha testünk a maga szintjén, bőrével, húsával, idegzetével, mirigyeivel és sejtjeivelszeret.El lehet magyarázni mindezt anatómiailag is, ahogy azt manapság sok tankönyv teszi, de ennek így,különszakítva azért nincs értelme, mert ha a testben csakis az idegvégződéseket és a neuronokat látjuk, a lelketnem, akkor a kéjről sem lehet beszélni, mivel egy hulla nem érez semmit. Hiába van idegvégződése és G-pontja - semmit sem érez.A szeretkezést, vagy ahogy a mai holt nyelv nevezi, a „nemi érintkezést" a Biblia „megismerésnek" hívja.Valójában a férfi akkor ismeri meg a nő világát és a nő a férfi világát, ha egymásba hatolnak. Ha odaadják ésbefogadják egymást - és „egy testté lesznek".Amíg ez nem történik meg, nem ismerjük egymást. Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned,ha belülről éllek meg. Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha „én" minden idegszálammalmegtapasztalom, hogy milyen „te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a „jártálbennem - jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelked és tested rezdüléseit, érzé-90