70DoKOrI9

Szeretethiányos állapotban fulladozni kezdek és, ha lehet, elmegyek.Elmenekülök.Eltűnök, és többé nem jövök vissza.Persze, ezt nem mindig lehet.Van, amikor maradni kell.Amikor az élet kényszerít, és nem enged menekülni, mert sorsom van a pokolban, és muszáj ott élnem.(Pokol számomra az a hely, ahol nincs szeretet.)Ilyenkor, amennyire lehet, „levédem" magam. Minden rossz varázsszem sugarától elzárkózom, és ha ezt nemlehet, igyekszem még a leggonoszabb erőkkel is „jóban lenni". Nem ütközöm, nem térítek, nem javítok. Harcitaktikám a teljes passzivitás. Ennek eredménye - s erre egyáltalán nem vagyok büszke -, hogy velem nem lehetösszeveszni. Ez még senkinek sem sikerült. Nem is haragszom senkire. Az ellenségemre sem.De nem is szeretem!Így élek a pokolban. Néha kinyílok - de inkább zárva vagyok. És ez már a hetven évem eredménye: néhamég tudok őszintén mosolyogni másokra, pedig sok rossz erőhatás ért.Ha nagy baj van, önmagamhoz menekülök. Ma már van kihez.Annyit azért sikerült elérnem, mint az okos teknősbékának, hogy a páncélomban, ha visszahúzódókbólérzem magam.Én a szeretet minden sugárzására annyira érzékeny vagyok, hogy ha a harmadik szomszédom gyűlöl, abetonfalakon és a kerteken át is érzem, és nagyon bánt. Nem tudok aludni. A légszomjhoz hasonló érzésemvan. Elszorul a szívem. Olyasmit érzek, ami a halálfélelemhez hasonlít. Alig tudom elviselni.Egyszer a kerületi rendőrkapitány mutatott nekem egy levelet. Egy idős néni írta, hogy évek óta retteg, mert aszomszéd házakból szüntelenül sugároznak valami gonosz gépezettel; ezek a láthatatlan erők tönkreteszik azéletét. Rettegésben tartják és fölzabálják az agysejtjeit, ritkítják a csontját, mint a túl erős radioaktív sugárzás:szétroncsolja a testét-lelkét. Kérte a tisztelt kapitány urat, rendeljen el általános házkutatást, mert a bajhamarosan az egész városra átterjedhet.A kapitány röhögve mutatta a levelet. Én azonban azt kérdeztem tőle: „Mi történne, ha lenne olyan géped,mely az emberi gondolatokat és érzelmeket is kimutatja? Mert azok is sugarak ám! Ha csak annyit tudnál meg,hogy a legjobb barátaid vagy itt a kapitányságon a beosztottaid mit gondolnak rólad, most nem nevetnél! Háthaez a néni nem is őrült, csak túlságosan érzékeny! "Sokszor én is így érzem: sugároznak.Ha tudok, próbálok szelídíteni rajta. Okos taktikával, szelídséggel ráveszem a „gondolat-gép" kezelőjét,szüntesse be a sugárzást, mert nincs értelme. Neki se jó, én pedig, higgye el, nem vagyok gyűlöletre méltó.(Egy gyerek hangját hallom ilyenkor a lelkem mélyéről sírva könyörögni: „Ne tessék engem gyűlölni! Tessékszíves lenni szeretni engem!")Néha sikerül megszüntetnem egy-egy rossz varázsszem igézetét. Egész életemben gyakoroltam azt a fajtataktikát, amit „A kis hercegben" szelídítésnek nevez a szerző, Saint-Exupéry.Emlékszel rá?A róka találkozott a másik bolygóról érkezett kis herceggel a sivatagban.„- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve!- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonbanhozzátette: - Mit jelent az, hogy megszelídíteni?"A róka fölismeri, hogy a kis idegen nem erről a bolygóról való. „— Mit keresel?" - kérdi.„- Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy megszelídíteni?- Olyasmit, amit nagyon is elfelejtettek — mondta a róka. — Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.- Kapcsolatokat teremteni?- Ügy bizony - mondta a róka. - Te most nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többiszáz- meg százezer. És szükségein sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám, Számodra én is csak ugyanolyan rókavagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszelszámomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra. Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem.Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy aföld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. "Eddig a találkozásuk története.85