70DoKOrI9

élvezetet kérlelhetetlenül megszerzi magának. Rá is visszahat persze a nő öröme, de ha az elmarad, vagy csaktetteti, a férfi az örömhöz mindenképpen eljut. Nem azonos intenzitással, de eljut. Éppen az önmagára figyelőképessége miatt. A nőknek azonban a több ezer éves „alázat-kultusz " miatt szolgálniuk kellett az egész vonalon,főleg a nemi életben, s ezért elvesztették az „önmagukra figyelés" képességét, az érzékek parancsszavának belülrőlhangzó követéséi, mely megmondja, hogy „nekem mi jó".Bizonyos, hogy a gyönyörhöz a nők többsége önkielégítés útján feltétlenül eljut. Mert ilyenkor önmagára figyel.Ha valakivel ölelkezik, ezt a figyelmét elveszti. Érdekes módon, azokban az ősi kultúrákban, ahol a nemiérintkezést még szakrális tevékenységnek tartották, mint a hindu, vagy a taoista hagyományban, a nő gyakranvan a férfi fölött, és irányítja az aktust. Az igazi nők ugyanis ismerték a gyönyört. De később, amikorelvesztették az emberi méltóságukat, amikor „alacsony rendű fajjá " minősültek - amikor életüket a kötelezőszolgálatban jelölték meg, és a férfiöröm tárgyaivá tették őket -, akkor ehhez a szerephez minden erejükkelalkalmazkodni igyekeztek. Ezzel a testi-lelki hozzáállással lemondtak a gyönyörről. A gyönyör fontos, mert itt, atesti átélés szintjén tudjuk megérteni a legmagasztosabb élményeket.A gyönyört pedig nem akkor érzem, ha odaadom magamat neked — és én megszűnők. Mert akkor nem érzeksemmit. Az, hogy én téged boldoggá teszlek, jó érzés, hat is rám — de nem gyönyör. A gyönyörben önmagamat iséreznem kell! Teljes lényemet, egész testemet, egész lelkemet!Téged is - de önmagamat is!Én benned vagyok, és te énbennem - ez a gyönyör metafizikája. S hogy saját lényem örömében élem meg a teörömödet is.S ha majd egyszer az értől eljutunk az óceánig, és a szeretkezéstől az istenélményig, látjuk, hogy az istenivel valóeggyéválás is hasonlóan működik: nem a Benne való teljes megsemmisülés jelenti az örömöt, hanem, hogy Istenhatártalan boldogsága, az „ananda", az én lelkemet is elborítja. Mivel Ő énbennem is van. Magamban érzem -mert szeretem. Oly mértékig Te leszek, hogy Önmagámmá válok. Vagyis a csúcspillanatban a rád figyelés azönmagámra figyeléssel párosul. Összeolvadunk, mint két láng. Összelobogunk, s azt érzem, hogy szinte egytestté-lélekké váltunk. A két láng egy gyökéren lángol - de ezt magamban is érzem! És a másik láng is magábanérzi - és persze énbennem. Kétségtelen, hogy ebben az élményben van egy áldozati fázis, amikor a „külön "énem kialszik és „meghalok" - de a második fázis az, hogy „SOHASEM VOLTAM MÉG ENNYIRE!" - az ÉNVAGYOK kitágul bennem, mint az óceán.Az istenélmény nem semmivé válás, hanem végtelen boldogság. Ez a nirvána — ha szóval leírhatóegyáltalán. Az én kialszik, s mégis betölt egy sohasem tapasztalt gyönyör. És itt van a lényeg:AZ EGYÜTT BOLDOGSÁGÁT NEM TUDJA ÁTÉLNI AZ, AKIAZ ÖVÉRŐL LEMOND!Ez a szeretkezés, de mindenfajta szeretet titka is.Hogy nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem.És senkit sem lehet boldoggá tenni az én boldogságom árán.Ha vallásos vagy, így is mondhatom: Krisztus nem a boldogságáról mondott le a Golgotán, hanem azéletéről. O üdvnek nevezte azt, ami sokszorosa annak, amit mi földi boldogságként valaha is megélünk. Ezért élt,ez volt minden tettének és szavának célja! Soha az üdvéről nem mondott le, sőt, ezt akarta mindig.Ami a szellemnek üdv, az a léleknek boldogság, a testnek pedig a gyönyör.Egyikről sem mondhat le senki.Az nem lehet kizárólagos életcélja egyetlen embernek sem, hogy másokat „boldoggá tegyen". Nem islehetséges, mert kívülről nem megy. Ez benső állapot. Egyet tehetek: a saját boldogságom sugárkörébe vonlak, sa benned lévő rejtett boldogság fölébred. S ez visszahat rám is. Az érzéki gyönyör, ha valódi, rezonanciajelenség.Az „érzem, amit érzel" élménye.Az „ azt akarom, hogy csak neked legyen jó " éppúgy beteg igyekezet, mint a fordítottja: a „Te nem vagy fontos,csak nekem legyen jó" önzése.Egyikről sem lehet lemondani. Mind a kettő kell!S ez kölcsönös igazság. Mert- kétségtelen, hogy gyakran ügyetlen a férfi - de nem csupán az ő igyekezeténmúlik, ha nem sikerül a gyönyört a nőben fölidézni. Ha nincs mii fölidézni, ha a nő teste olyan, mint egylehangolt hegedű, s a gyönyör zenéjét nem ismeri - vagyis ha egy nő elfojtotta a nőiségét -, soha a gyönyört megnem ismerheti.Igen, az önzetlenség mellett ott az „önzés" is.Mindenemet odaadhatom. Az életemet föláldozhatom érted. De a boldogságomat nem! Mert az isteniörökségem. Ez az 0 hanga bennem, nem adhatom oda. De nincs is értelme, hiszen benned is szól. Végül is min-140