Minden szint egy-egy tudatállapot. Amelyikkel azonosulunk, azt tartjuk „valóságnak".Mi az anyagi testtel azonosítottuk magunkat. Úgy véljük, test vagyunk. Testnek „érezzük" magunkat, ésminden élményünket a testünkből eredeztetjük. Ezért fontos számunkra a testkontaktus, a simogatás, a csók, azölelés. Már a testbe öltözés legkorábbi szakaszában, csecsemőkorunkban meg kell tanulnunk, hogy ebben a sűrűföldi világban a szeretet nyelve nem a gondolat és a láthatatlan rezgés, hanem az érintés.A szánk a táplálkozás, a csók, a lélegzet útján érintkezik a másik világgal. De érintés a beszéd is.A beszéd, ami még a legalacsonyabb formájában sem puszta „információ", hanem a másokkal való közösségmegteremtésének eszköze. Ami a fizikai test síkján a kéj, az a gondolat-test síkján a megértés öröme. Igazánakkor értelek meg, ha gondolataiddal „bennem vagy". És te is akkor értesz meg engem.ha „benned vagyok." Gondolatainkat nem „kicseréljük", hanem befogadjuk, és egymást kölcsönösenmegtermékenyítjük. Ezért van az, hogy ha érted, amit mondok, máris úgy véled, mintha te gondoltad volna -mert valójában ez így is van: ha befogadtad, az már a te gondolatod, és nem az enyém többé.A kommunikáció egészen a halálunkig így, ezen a síkon működik. Kivéve, ha életünk során az önátélésnekegy magasabb szintjére lépünk, ahol a csóknak és simogatásnak nincs már jelentősége, sőt a szavaknak sincs,mert nem csupán a fizikai, hanem lelki testünkkel is érintkezünk egymással. Rezgések és benső élményekközvetítik számunkra az egység élményét. Ilyenkor már szavakra sincs szükségünk, mert a kapcsolat egyfinomabb síkon is létrejön.Zenészek sokat tudnak erről - nem beszélni, persze, hanem zenélni.(Ez az, amit mi, anyák, apák nem tudunk. Hogy lényünk valamennyi szintje állandó adásban van, amit a picigyerek felfog, tud és érez. És azonnal magába épít. Ezért nemcsak simogatással és szavakkal, de egészlényünkkel nevelünk! Sőt a gyerek is nevel minket. A nevelés titka ez a titkos metakommunikáció. Ezért van az,hogy elsősorban nem a szavainkkal hatunk, hanem jellemünkkel és életünkkel - így örökítjük át gyermekeinkbenemcsak genetikus, de lelki-szellemi valóságunk tartalmait is. Olyan nincs, hogy valamit „nem mutatok" agyerekem előtt, mert a gyerek nemcsak látja, amit elfedek vagy lehazudok előtte; hanem már régen át is vette,sőt benne van. Már régen féli a félelmeimet, remegi az izgalmaimat, aggódja az aggodalmaimat - deszerencsére éli a biztonságomat, és ha van, a valódi nyugalmamat is.Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és láthatatlan lényével szüntelenül hat és vizsgázik -ami jó bennünk és tiszta, s ami rossz és koszos: továbbadjuk. Állandó adásban vagyunk, akkor is, ha nemtudjuk. Sőt, főleg akkor!Hogy nagy szavakat mondjak: az ember nemcsak önmagáért felel, hanem az egész eljövendő emberiségért,is.Így működik időben - vagyis a múlt, jelen és jövő időben — az egység törvénye.Amit magadban elrontottál, tovább is adod. Nemcsak mint genetikus örökséget, hanem sokkal inkább mintlelki mintát, bűnt és erényi, lényed általad is ismeretlen minőségét.De amit magadban megváltasz - az utódaidban is megválthatod.)Az anyagi test mögött, s azt áthatva működik az energia-testünk (ahogy a hinduk mondják, a „lélegzettestünk")és e mögött az „érzelmekből és vágyakból szőtt" testünk" Ez a három, egyre finomabb energiaszintalkotja azt a számunkra még ismerős világot, amit önmagunkból megtapasztalunk, s amit a mai tudatunkkal feltudunk fogni még.Ezek a „testek" kölcsönhatásban működnek egymással. A hormonok hatnak az érzésekre, s az érzések hatnaka hormonokra. De nem azért, mert az ember egy hormonkészítmény, hanem mert lénye a legalsó világgalazonosult, „beleélte" magát a magzat testébe, és egy életen át „pszichoszomatikus" egységben működik vele.Amikor lelkünknek ez a harmadik rétege válik uralkodóvá, az egységélményt - vagyis a szeretetet - úgy éljükmeg, hogy ez valamiféle érzelem.Ebben a világban minden érzelem.Itt nem az ujjaddal tapintasz, hanem a lelkeddel érzel.Itt minden érzést kelt, és érzést fogad be. Ennek a világnak nyelve és valósága az érzelem.Ha megkérdeznéd ennek a világnak a lakóját, mi az élet, azt felelné: érzés. „Érzem, hogy vagyok"Itt még a házak kerítése is érzésből van: jó érzést vált ki belőled, ha ránézel, vagy éppenséggel nyomaszt.Festők tudják, hogyan lehet érzéseket, hangulatokat festeni, de még egy jó fotós sem tárgyakat fényképez,hanem érzelmeket vagy érzésekkel vegyes gondolatokat.Ez itt az érzés országa.24
Ebben az érzésben benne van már a testtől kapott „éhség", benne van az életenergia szüntelen rezgése, erőkfeszültsége és kisülésre való érzéki sóvárgása is. Ebben a világban mindent eluraló tapasztalat, hogy az élet nemmás, mint az értelmek játéka. Érzed, hogy jólesik a másik jelenléte, érzed lényének melegét, és csók helyett mára puszta közelsége is boldogsággal tölt el.A közelség itt döntő.Az érzés világa a távolságot nem bírja ki!Túl gyenge az energiája. Szűk körzetben ad és vesz. Ezért fáj, ha szerelmünk nincs mellettünk, ha, mondjuk,elutazik. Ezért elviselhetetlen gyötrelem, ha meghal. Odáig már nem „érzünk". Sem egy távoli országba, sem atúlvilágra ez a nagyon alacsony rezgésszámú érzésvilágunk nem hat el. Ezért mondjuk, hogy: „Maradjmellettem!" „Ne menj el!" Az anya teste lehetőleg érintsen meg, de ha nem, legalább tudjam, hogy ott vankörülöttem. Érezzem a sugárzását. Már a másik szoba is messze van, főleg ha csukva az ajtó.Később ugyanez a helyzet a szerelemmel. Ha térben eltávolodik tőlem a szerelmem, úgy érzem, mint amikoraz autómmal robogok valahol az országúton, hallgatok valami szép zenét, és egyszerre kilépek annak az adónaka hatókörzetéből, amelyre a rádiómat hangoltam. Zavaros fütyülés hallatszik, sustorgás, recsegés - aztán csöndlesz.Meghal a zene. S én egyedül maradok.Elhagyott a muzsika.(Figyeld meg, minden érzelmi kapcsolat megszűnése a halálélményhez hasonló. Nem azt éljük meg, hogykiléptünk egy ismerős sugárzás hatókörzetéből, hanem hogy az egész megszűnt örökre. Nincs adás, nincs vételtöbbé. Ez az érzelmi szeretet nagy tragédiája. Ha nem érinthetem, ha nem érezhetem -, akkor nincs is. Elment,elutazott, meghalt. Anyák néha úgy élik meg, ha gyermekük egy másik országba utazik, és ott új életet kezd,mintha meghalt volna.)Az érzelmek intenzívek, de szűk rezgéstartományban mozognak. Mi, mai emberek így éljük meg a szeretetet:„lényünk harmadik emeletén".Ha kimondjuk a szót, ezt értjük (és érezzük) alatta.Ebben a világban még az Isten is haragszik, gyűlöl vagy szerelmes, bosszút áll, megbocsát. A zsidóknálmegbánja, hogy embert teremtett. A görögöknél pedig mohón és válogatás nélkül szeretkezik, féltékeny éstelhetetlen, dühös és hatalomszomjas.Ebben a szférában az egységélményt - vagyis a szeretetet - a kölcsönös érzelmek jelentik.Két emelettel lejjebb, a sűrű testi világban a nemi egyesülés egészen jól megtörténhet mindenfajta érzelemnélkül is. Élvezettel jár. Gyönyörrel, minden lelki érzelem nélkül.Az érzelem-világban már nem így van.Itt az kell, hogy érzelmeket keltsünk egymásban.Itt gondoljuk először azt, hogy a szexualitásnál sokkal fontosabb a szerelem.,Ameddig nem szeretlek, nem adom magam neked." - Ezt nemcsak nők gondolják így, de kamasz fiúk, sőt,nagyritkán érett férfiak is. Hogy pozitív érzelmek nélkül szeretkezni sincs kedvük. Sőt, néha nem is tudnak.Ezen a szinten éljük meg azt - és ez főleg a kamaszkor témája -, hogy a szexualitással lehúzzuk azérzéseinket; valami szépből és nemesből véreset és durvát csinálunk.A kamaszkorban az a megrendítő, hogy itt lesz az angyali gyermekből testi ember, itt zuhan le a földszintre,az érzékek világába, itt hagyja el az ártatlanság korát. De ezzel együtt itt válik teremtővé, „Istenhez hasonlóvá".A kamaszkor nemcsak arról szól, hogy ekkor indul el a hús-vér ember földi története, hanem arról is, hogy ittéli meg az Isten-élményt is.Innen ered a fiatal emberek idealizmusa.Ma erről nemigen tudunk, mert nem látunk fölfelé. Azt hisszük, a kamaszkor hormonális kérdés. És ez azanyagba süllyedt világunkban, sajnos, igaz is. Ritkán tapasztaljuk manapság, hogy az ifjúkor a Fénybefogadásának pillanata. Nemigen látjuk, hogy ilyenkor magas eszmények érintik meg a fiatalt, szellemifényélmények, amikor a „Miért élek?" kérdésre a válasz nemcsak az eljövendő társadalmi szerep lesz, hanemvalamilyen ideának a megpillantása is.A kamaszkor nemcsak az egoizmus és a szexualitás, hanem a tiszta idealizmus pillanat is. „Miképp aMennyben, azonképpen itt, a Földön is." Ez a kamaszkor nagy életterve, s ezért ez a legnehezebb életkorunk.Fönt és Lent egyszerre jelenik meg. A Fönt nemcsak vallásos élményt jelent, hanem Szabadságot, Igazságot,Nagy Tettet, Művet, Kalandot.(Ha kamasz gyereked van, tudnod kell, hogy ami a zűrzavarát okozza, az elsősorban nem az érlelődő25
- Page 2 and 3: MÜLLER PÉTERSZERETETKÖNYVALEXAND
- Page 4 and 5: (Hogyan is kezdjem?Mi az a legelső
- Page 6 and 7: Szeretetről beszélni egyedül nem
- Page 8 and 9: Maga a darab arról szól, hogy egy
- Page 10 and 11: Ez a harmadik irány: a Zene szeret
- Page 12 and 13: osztályban. Volt közöttünk gono
- Page 14 and 15: Tudja, hogy itt van - és tudja, ho
- Page 16 and 17: meséli: egy róka úgy mentette me
- Page 18 and 19: 3. fejezetAz érzelmek zűrzavaraÚ
- Page 20 and 21: Mert akkor nem létezik tovább.Te
- Page 22 and 23: eltaláltál, ez jó! De, látod, v
- Page 26 and 27: nemiség problémája, hanem a Fön
- Page 28 and 29: igéje: „Ahhoz, hogy egymást sze
- Page 30 and 31: Szabadságot adni neki... .Hallom,
- Page 32 and 33: Az önátélés a hétköznapi embe
- Page 34 and 35: Ezek eloszlatása már nem az anyá
- Page 36 and 37: Ismerős világ ez - mert a mi vil
- Page 38 and 39: (Ha ízlelgeted magadban ezt a két
- Page 40 and 41: legveszélyesebb részét. A másko
- Page 42 and 43: S ezért, ha nevel, átéled azt, a
- Page 44 and 45: ismerős, és mégis sohasem tapasz
- Page 46 and 47: hogy valaki magányba vonul, hanem
- Page 48 and 49: ezt ne feledd, - mindig az Egéssze
- Page 50 and 51: cirkusznál dolgozott) olyasféle
- Page 52 and 53: s átölellek magammal.Ha valóban
- Page 54 and 55: Ez még a háborús, gyermekkori ta
- Page 56 and 57: cselekedni. Nincs olyan bokszoló,
- Page 58 and 59: fejezte ki a legmélyebb gondolatá
- Page 60 and 61: fűzőjét és leráncigálta magá
- Page 62 and 63: Velem például egy ilyen karambol
- Page 64 and 65: energiatenger megfagy, és börtön
- Page 66 and 67: ha ezt jónak látta, mégiscsak é
- Page 68 and 69: Munka nélkül semmi sem lehet a mi
- Page 70 and 71: A szívünk mindig az „égi" fel
- Page 72 and 73: És akkor már lehúz.Ez nálam min
- Page 74 and 75:
a hosszú hétköznapok realitása.
- Page 76 and 77:
Te megtapasztaltad, hogy milyen a V
- Page 78 and 79:
9. fejezetGyűlöletben élniVan it
- Page 80 and 81:
osszú vagy a gyűlölet.A „balso
- Page 82 and 83:
De legnehezebb a saját lelkedet a
- Page 84 and 85:
igazságtalan, de tisztességtelen
- Page 86 and 87:
Ezután következik a halhatatlan s
- Page 88 and 89:
Kevés.Ha azt kérdeznéd, mi az, a
- Page 90 and 91:
eszélgetésben az értelmet keresi
- Page 92 and 93:
Bennünket, férfiakat pedig arra v
- Page 94 and 95:
megölte), hanem ahogy ő hazudja.
- Page 96 and 97:
Csak néhány tényt említek, hogy
- Page 98 and 99:
hogy ideje sincs hozzá, mert - min
- Page 100 and 101:
11. fejezetGyermeki szeretetAz els
- Page 102 and 103:
azok, akik szeretik őt. Nem ismeri
- Page 104 and 105:
levegőre, s nem tudnánk elharapni
- Page 106 and 107:
Ha gyermeki szemmel olvassuk Jézus
- Page 108 and 109:
megtanultuk.Ebből az ősélményb
- Page 110 and 111:
(De mi van akkor - kérded — ha a
- Page 112 and 113:
12. fejezetSzerepekEgyszer anyámma
- Page 114 and 115:
vagyunk a leghülyébbek és a leg-
- Page 116 and 117:
párkapcsolatban a kettő összemű
- Page 118 and 119:
abbahagyni), a hivatás-szerep.És
- Page 120 and 121:
Beszélgettünk már arról, hogy a
- Page 122 and 123:
De amíg a színész tudatában van
- Page 124 and 125:
(Két parázsló cigarettát varáz
- Page 126 and 127:
Egy anya-gyerek kapcsolatban ez akk
- Page 128 and 129:
játszottam egymással."Azt már cs
- Page 130 and 131:
Rengeteg árulkodó jele van annak,
- Page 132 and 133:
A kisgyermekeknek már nagyon korá
- Page 134 and 135:
Kultúránk írásos hagyománya ar
- Page 136 and 137:
(„ Úristen - gondolod magadban.
- Page 138 and 139:
Itt tartunk.Bár engem az a szerenc
- Page 140 and 141:
élvezetet kérlelhetetlenül megsz
- Page 142 and 143:
Mi, férfiak úgy tudunk társunkna
- Page 144 and 145:
A Nőtől - a nőktől - várja a v
- Page 146 and 147:
van ez.És ahelyett, hogy önmagamb
- Page 148 and 149:
Ő tudja.Apámnak nem mondom el, me
- Page 150 and 151:
látott virágra, és azt mondják,
- Page 152 and 153:
Ahogy felnövünk, és egónk megcs
- Page 154 and 155:
Manapság, mondják, a Vízöntő k
- Page 156 and 157:
kerülni, akikkel közös „eszmé
- Page 158 and 159:
megosztotta velem. Én is elmondtam
- Page 160 and 161:
tenyér-e.)*Sokféle imádság van.
- Page 162 and 163:
15. fejezetA nagymama néz!Nagy dol
- Page 164:
tőlem? A lelkembe akar költözni,
- Page 167 and 168:
te engem?!...Átéled ezt?!Arra ké
- Page 169 and 170:
Hogy elveszünk egy idegen világba
- Page 171 and 172:
Testednek-lelkednek is.Eddig tartas
- Page 173 and 174:
Egyébként csakis a szemével neve
- Page 175 and 176:
EpilógusBoldog lelkek táncaA „B
- Page 177 and 178:
Nem bírja elviselni a tragédia l
- Page 179 and 180:
Én nem vásárolni járok a szuper
- Page 181 and 182:
enne - mert azt az arcát szereti.M
- Page 183 and 184:
Tartalom1. fejezet A varázsló val