70DoKOrI9

Sigmund Freud, aki körülnézett az emberi lélekben, nem látott mást sem a tudatban, sem a tudattalanban,mint Libidót!Ez az Élet, mondta. Mint Mórickának, neki is mindenről „az" jutott az eszébe. Ha valaki egy nyakkendőrőlálmodott, bizonyos, hogy hímvesszőt jelentett, mert még álmodni sem merte a valódit: szimbólumba öltöztette.Freud lélektana a szexuális nyomorunk börtönnaplója.Mivel a pszichológiát a „tudomány" nevű új vallás bevette a dogmái közé, elindulhatott valamiféleszabadulási akció.Amit eddig csak sötétben, takaró alatt művelhettünk, egyszerre a napvilágra került: szabad volt szeretkezni!Legalábbis, beszélni róla.Azt mondták, hogy a „szeretet" nem más, mint szublimált érzékiség. Az élet hormonális kérdés. Szó sincs ittlélekről. Az hogy Pista és Jucika szeretik egymást, visszavezethető az agy és az idegsejtek működésére,egyébként életösztön az egész.A vezérszó a kielégülés lett.Két ember egymást nem „szereti", hanem „kielégíti".Innen kezdve egy kapcsolatot az minősít, hogy milyen élvezetet tud adni. Egy nőt, hogy mennyire kívánatos smilyen kéjt tud kicsiholni a férfiból - egy férfit pedig az, hogy mennyire potens. S mivel a materialista szemléletlényege, hogy csak a mennyiséget ismeri, a minőséget nem, a potenciát a nemi szerv mérete s az aktusokdarabszáma jelentette.(Figyeld a zuhanást!)Mivel magasabb szeretet-élményt ez a világ már nem ismert, az erosz lett a Minden. Egy párkapcsolatot aztartott össze vagy bomlasztott szét, hogy „milyen vele az ágyban". S mivel túl sokáig senkivel sem olyan jó azágyban, mint egy újonnan jött szeretővel, a házasságok rendszerint föl is bomlanak. A materialista meggyőződésugyanis együtt jár egy másik kordivattal: az individualizmussal. Ez az önző „én" rémuralma. Az „én" pedig aztmondja, egy életem van, az is rövid: nem akarok kimaradni semmiből! Semmi sem indokolja, hogy én egy újkalandot kihagyjak az életemből. Mindig és mindenki kell! Egyetlen dolgot szeretek a nőkben: a saját nemiszervemet. Minél több és megrendítőbb orgazmus-élményt tud kicsiholni belőlem valaki, annál jobban„szeretem".Így jut el egy párkapcsolat a „kielégítéstől" az „elegem van belőled"-igA két nemi szerv azonban kevés egy életre szóló kapcsolat összetartására. Alihoz szeretni kéne egymást,mélyebben is.Olyan síkon, mely az ölelés élményét magasabb boldogságfokra emeli.(Óriási tévedés, és csak a zuhanó ember képzeli, hogy a lélekkel nem lehet olyan intenzíven szeretni, mint atesttel! Lelkileg, érintés nélkül mélyebben lehet szeretni. Ezt kamaszkorunkban még mindannyian tudjuk - főlega lányok, de gyakran a fiúk is. Hogy a „testi vágy" hamar kisül, s utána sivárság következik - de a lelki szeretetátível távolságon és időn. Néha egy életen át, sőt, még azon túl is eltart.Valójában a lányok azért nem akarják magukat túlságosan hamar odaadni a fiuknak, s a szerelmeskamaszok azért bizonyulnak kezdetben impotensnek, mert érzik, hogy valami nagyobb boldogságot kell ittkisebb örömre fölváltani. Valamit le kell húzni a testi világba, s ezt először vonakodnak megtenni. Főleg alányok gondja ez manapság: ha hamar odaadja magát a fiúnak, félő, hogy elveszíti. Ha pedig nem adja, akkoris, mert gátlásos hülyének tartja, és keres helyette másvalakit.Aki kielégíti.A szexcentrikus világban a nők általános problémája, hogy ők inkább szeretni akarnak - mi, férfiak pediginkább szeretkezni. S ezért roppant nagy művészet egy kapcsolatot összetartani.Erről beszélünk még.)A lelki szeretet nem más, mint az érzéki szeretetnek egy magasabb minőségű, finomabb halmazállapota.Ez nem az intenzitás csökkenését jelenti - ahogy sokan gondolják manapság -, hanem növekedését.Ha valaki ezt csökkenésnek éli meg, ott baj van, mert nem sikerült a „fölnevelés."Manapság sajnos ritkán sikerül, mert mi, egocentrikus, anyagelvű emberek lefelé élünk.Pontosabban: zuhanunk.Mert ugye, ami nem emelkedik - az zuhan.S mivel valódi örömforrás a mai ember számára az érzéki élvezeten kívül nemigen létezik, a hanyatlásállapotába kerültünk.95