70DoKOrI9

vagyunk a leghülyébbek és a leg-bölcsebbek is. Hülyék azért, mert hajlamosak vagyunk lényünk fájdalmasanhiányzó másik felét bárkiben megpillantani. És bölcsek azért, mert lehet, hogy benne is van! Lehet, hogy ő az!És ez az „Ő AZ!" - élmény a legközelebb van a valóságos szeretethez.Amíg nem mondod valakire, hogy „Ő AZ!" - addig nem is szereted igazán.Ez az Isten szeretetére is érvényes.Az „Ő AZ!" - felismerést éppúgy alapélménynek tartja a Tóra, mint a Védák, a Krisna-hit vagy Jézus.„Lá iláhá illa Allah" - kiáltja a Koránban a szerelmes próféta. „Nincs más Isten, Ő az!"Mózes nem bír a lángoló csipkebokorba belepillantani, mert ott van az „Ő AZ!". Szinte megvakul tőle.Az igazhívőt az ateistától nem az elméletek különböztetik meg, hanem egy élmény: az ateistának nem volt„Ő AZ!", a hívőnek pedig - különböző színvonalon - állandóan van.Ha bevillan valakiben az élmény, hogy „Aha, Ő AZ. r ”, azt nevezzük szeretetnek.Ennél pontosabban nem tudom kimondani: SZERETNI AZT JELENTI, HOGY „Ő AZ!" Amíg szeretem,bizonyos, hogy „Ő AZ!" És ha csak egy pillanatra fölmerül bennem a halvány gyanú: „lehet, hogy mégsem „ŐAZ!"? - azt jelenti, hogy már nem szeretem.Amikor nem szeretsz, egy olyan rideg helyen élsz, ahol senki se „Ő AZ!". Ez az idegenek világa. A „senkisem tartozik hozzám" világa. Jégpokol. Szüntelen félelem van itt, idegenség.A mai technikai civilizáció ilyen: művilág. Nincs lelke, csak működik. Ma még sakkozógép játszik avilágbajnokkal, holnap már nem kell hozzá ember: gép játszik majd géppel. Es közel az idő, amikor a gépirányít majd mindent; működik majd a villany, a gáz, a hűtő, a robotpilóta, a mosógép, mennek a liftek, azautók - ember nem lesz bennük. A szimulált univerzumban egyetlen barátunk maradt: a számítógép. Aztmondják, ez a kommunikáció forradalma. Csakhogy amiben nincsen O AZ! - nem kommunikáció.így élünk ma, megvakult szívvel. Keresünk persze, mert egyedül nem jó, s mint a turkálóban az asszonyok,fölvesszük egymást, mint a használt ruhákat; megtapintjuk, nézegetjük, magunkra képzeljük, sőt néha magunkrais húzzuk. „Hozzám akarsz tartozni?" „Kellesz te nekem egyáltalán?" így próbálgatjuk egymást egy darabigtestileg-lelkileg, aztán mindenkit visszadobunk a kupacba, az idegen kacatok közé.Miért?Mert nem Ő AZ.Szándékosan használtam ilyen közönséges példát, hogy érzékeltessem veled, hogy még egy turkálóban isszükség van az Ő AZ-élményre. Ezért nem szeretik az asszonyok, ha türelmetlen férjük elkíséri őket ide, mertakkor nincs idejük a választásra. Nincs idejük a szívükre hallgatni és megérezni egy blúzról vagy egy kabátról,hogy szeretik-e vagy sem... Hozzájuk akar-e tartozni vagy sem? Hogy „ő az" vagy sem?Ha nem ő az, visszadobják.Ne hidd, hogy az emberi lélek a legalacsonyabban nem ugyanúgy működik, mint a legmagasztosabban.Amikor egy alomból választasz, a kutyakölyköknek nem a külsejét nézed - szinte egyforma tappancsos,buksi fejű jószág mind -, hanem hogy melyik égő szemecskéből sugárzik feléd, hogy: „Hahó! Én vagyok az „ŐAZ!"...(A példa azért jó, mert gyakran a kutya választ téged. Benne villan fel először a felismerés, mert neki te vagyaz „Ő AZ!".Ez akkor is így történik, ha emberek választják egymást. És a legritkább pillanat, amikor az élménykölcsönös. Ilyen volt Rómeó és Júlia története - nem is tartott sokáig.)S ha már itt tartunk - vagyis a lényegnél -, ne hidd, hogy csak egyetlenegy „Ő AZ" van. Van lélektársunk.Minden bizonnyal igaz, hogy van a lelkünknek másik fele. Minden Ádámnak van egy „bordájából" vettÉvája, bizonyos vagyok benne.De az út hozzá sok-sok „Ő AZ! "- élményen vezet át.Ami a boldog embert megkülönbözteti a boldogtalan embertől, és a nagy kultúrát megkülönbözteti ettől aszánalmas világtól, amiben élünk az, hogy a nagy kultúrában az ember úgy látja, hogy szinte mindenki „ŐAZ!". Ebben az őrületben pedig senki sem.Idegenek között élünk.Úgy is mondhatnám, hogy megvakult a szívünk.S amikor elveszted azt, akit szeretsz, azért lesz elviselhetetlen a világ, mert ezentúl senki sem „Ő AZ!".(Erről szól a magyar irodalom talán legmagasabbról ihletett műve, Az ember tragédiája.Az örök pár, Ádám és Éva elszakadnak egymástól a paradicsomban. Kiűzik őket. Ádám elalszik, tudatahomályba borul. Álmodik. És álmában új és új rögeszméi teremtenek történelmi világokat, amelyekben a lelkitársával, Évával egyre kevésbé ismerik föl egymást. Ebben a történetben a férjinak igazi kapcsolata nemlelkének másik felével, a nővel, hanem Luciferrel van.114